Levéltári Közlemények, 55. (1984)
Levéltári Közlemények, 55. (1984) 1. - KRÓNIKA - Felhő Ibolya: Vörös Antal (1926–1983) / 104–105. o.
104 Krónika birodalomhoz csatolt lengyelországi területeket, Galíciát és Bukovinát (Lembergen és Czernowitzen keresztül) és rövid ideig Bukarestet is ellátta szláv nyelvű kiadványaival, elsősorban egyházi- és tankönyveivel. A művelődés- és társadalomtörténet számára jelentős forrásértékű a bizományosokkal való kapcsolattartás során keletkezett iratanyag, amely könyvbizományosi jogkérelmeket, kaucióügyeket, könyvmegrendeléseket és elszámolásokat, leltárakat, adósságok behajtását tartalmazza. Kiderül belőle, hol mit, ÜL mit hoL milyen nyelven és mennyiségben olvastak az emberek (a nyomda a XIX. sz. folyamán 14 nyelven nyomtatott: magyarul, latinul, németül, szerbül, héberül, románul, szlovákul, horvátul, ruténul, bolgárul, vendül, franciául, olaszul és görögül), és a konyvbizományosok a városi polgárság mely rétegéből kerültek ki. A kaució elég magas volt, a forgalomtól függően 2000 Ft-tól 7000 Ft-ig is terjedhetett, ezért a városi tanácsok adtak információt a jelentkezők vagyoni állapotáról és táblázták be első helyen a kaució tőkefedezetét. A tájékoztatás szempontjából itt nem az egyes irat tárgya, hanem a könyvbizományos tevékenysége és üzleti székhelye válik érdekessé. Ezért minden könyvbizományos külön cédulát kap nevének és városának feltüntetésével, ez alatt találhatók a kurrens könyvmegrendelések és elszámolások; a kaució, az évi leltár és elszámolás és az adósság pedig különJcülön alcímet kap. Az ágensek is hasonlóképpen szerepelnek. A cédulák a nevek ábécé-sorrendjében követik egymást. A hivataloktól, testületektől, intézményektől, alapítványoktól, katonai határőrvidéki ezredektől érkezett megrendelések a megrendelők szerint, a kereskedői megrendelések pedig közösen e címszó alatt vannak feltüntetve. Az összevonás oka ez utóbbi esetben az, hogy az ily módon történt könyvértékesítés volumene és jelentősége az egészhez viszonyítva nem nagy, így az iratokban való előfordulása sem gyakori (Évente 10-20 eset, míg könyvbizományosi ügyekben ugyanennyi idő alatt 200-250 irat keletkezett.) Látható tehát, hogy a cédulák készítésekor a tárgyak elhatárolásának alapja lehet a funkcionális tagolódás (a fakturátusok irattermelése), az irat tárgya (pL privilegiális jogok védelme), az iratfajta (gazdasági tanácsülési jegyzőkönyvek), a funkciót gyakorló személy (könyvbizományosok, szerzők), míg az elvi, irányítási, történeti jelentőségű ügyek egyedi tárgyat alkotnak. A tárgymutatózás jelenleg 1840-nél tart. Igen munka- és időigényes feladat Az iratok nyelve a használat gyakoriságának sorrendjében: latin, német, magyar és kevés szerb. Lassítja a feltáró munka ütemét az anyag rossz fizikai állapota: sok a penészes irat, amelynek írása és korabeli jelzete is elmosódott Ilyen esetekben előbb az iratokat leszámoztuk, és a jelzetet az irattári numerusok helyett a fóliaszámok alkotják. A fertőtlenítés és restaurálás már több, mint tíz éve folyik. A legfontosabb az, hogy a cédulázás 1848-ig elkészüljön, hogy a nyomda első elhatárolandó korszakához a tárgymutató logikai rendszere, felépítése meghatározható legyen. Utána abban a kérdésben kell majd dönteni, vajon érdemes-e folytatni a minden egyes iratra kiterjedő mutatózást mivel a nyomda jelentősége privilegiális jogainak elvesztése után, 1848 és 1925 között, a magánnyomdák versenyében kiadói és technikai téren is csökkent, az e korszakból fennmaradt iratanyaga viszont majdnem háromszorosa az 1848 előttinek. Sudár Kornélia VÖRÖS ANTAL 1926-1983 1951 októberében a frissen végzett levéltárszakosok között jelent meg a Magyar Országos Levéltárban Vörös Antal Derűs, rokonszenvet keltő egyéniségét látva talán senki sem gondolt arra a kollégák közül, mennyi akaraterőre, kitartásra volt szüksége ahhoz, hogy szülőfalujából, öriszentpéterről naponta vonattal bejárva elvégezze a gimnáziumot Zalaegerszegen. Sokan azt sem tudtuk, hogy egyetemi évei alatt a Győrffy-kollégium tagjaként az egységes parasztifjúsági szervezet megteremtésén fáradozott s egy évig ennek központjában dolgozott majd a történész népi kollégiumnak előbb titkára, később igazgatója lett Már egyetemi hallgatóként bekapcsolódott a Történettudományi Intézetben folyó abszolutizmus kori agrártörténeti kutatásokba, ami meghatározó jelentőségű volt későbbi pályájára nézve. Az Országos Levéltálban - ahol hamar elnyerte mind fiatal, mind idősebb pályatársai megbecsülését, sőt szeretetét - egészen más jellegű és egy nemcsak neki, hanem a régebbi levéltáros generációnak is merőben újszerű feladattal kellett megbirkóznia: az Országos
