Levéltári Közlemények, 55. (1984)

Levéltári Közlemények, 55. (1984) 1. - Hajdu Lajos: A büntetőjogtörténet kutatásának kihasználatlan lehetőségeiről : a rabtabellák és büntető-perkivonatok történeti forrásértéke / 3–30. o.

A büntetőjogtörténet kutatásának lehetőségeiről 9 képes-e elviselni a csigázást. Pozitív vélemény esetén az orvosnak kellett döntenie abban is, hogy a kínvallatás során hány fokozatot lehet alkalmazni a gyanúsított beismerésének kicsikarására. Az indokolás szerint Mária Teréziát az vezette a rendelkezés kiadására (az örökös tartományokban egyébként már ez volt a gyakorlat), hogy a kínvallatás alá vont személyek — egészségi állapotuk gyengesége miatt — gyakran belepusztultak a tortúrába vagy egészségük olyannyira megszenvedte a csigázást, hogy * életük végéig nyögték annak következményeit.

19 A kínvallatás teljes betiltását pedig azzal indokolta pár évvel később az uralkodó, hogy a hatóságok nincsenek tekintettel sem az elrendeléshez megkövetelt gyanújelek meglétére, sem az ügy jellegére, de még a gyanúsított testi és lelki állapotára sem. Ezért a csigázást gyakran önkényesen határozzák el, a kínzások következtében pedig emberek egész életükre munkaképtelenné válnak, vagy a fájdalom hatására olyat is megvallanak, amit soha nem követtek el. így igaztalanul küldik halálba őket. „Hogy e bajoknak és visszaéléseknek gátat vessünk kegyesen úgy döntöttünk: a jövőben kínvallatást semmilyen esetben nem lehet alkalmazni és a tortúra - több más állam üdvös példájára, minden megszorítás nélkül valamennyi örökös tartományunkban ezennel eltöröltetik."

20 A gyakorlat azonban 200 évvel ezelőtt még mindig megtalálta a zsinórmértékül kiadott királyi rendeletek (normálék) által emelt tilalmi falakon átvezető kiskapukat. Erre utal egy másfél évvel később kiadott újabb leirat is: „Tudomásunkra jutott, hogy egyes hatóságok a régi kínvallatás első és második

21 fokozatának megfelelő 60 vagy több botot veretnek a vizsgálat alá vont személyekre az igazság megvallásának ösztönzésére. Ez tilos", a tanács pedig figyelmeztessen minden vérhatalommal rendelkező szervet, hogy a felelősség legsúlyosabb terhe alatt a legpontosabban hajtsák végre az e tárgyban kiadott rendelkezéseket. A büntetőbíróságok által felküldött táblázatok abban is segítették a kormányzatot, hogy a baj terjedését — ha úgy ítélte meg, hogy bizonyos bűncselekmény-típus elkövetése növekedőben van — preventív intézkedések, olykor végrehajthatatlan tilalmak kiadásával próbálja megfékezni. A felvilágosult abszolutizmus ilyen természetű, sokszor gyámkodó (ahogyan a XVIII. sz. egyik nagy német jogtudósa, K. F. Hőmmel nevezte - „lepkefogó") jogi norma-alkotásának egyik iskolapéldája a helytartótanács 1775. október 16-án kiadott ultimátuma, amellyel a kormányzat a súlyos testi sértéssel • "OL, C-28: Idealia, No.13. és A-39: 3578/1772. 30 OL, C-28: Idealia, No.13. és A-39: 1415/1776. március 22. A tudományos irodalomban olykor egy és ugyanazon rendelkezés dátumaként a szerzők többféle időpontot is megjelölnek. Ennek az az oka - jelen esetben is -, hogy van, aki a királyi döntés meghozásának napját (ez esetben március 22-t), van, aki a helytartótanácsi „intézvény" (ez esetben az 1776. április 6-án kelt 1847. sz. ultimátum) kiadásának napját veszi alapul. 3 * A korabeli rendeletek fogalmazásában a kutató gyakran tapasztalhat pongyolaságokat, mint ezúttal is: a tortúra 1. fokozata ugyanis ebben az időszakban a kínvallatással való bírói fenyegetés, 2. fokozata pedig a hóhér (kellő felszerelés&el és szertartásossággal való) „felvonultatása" és a csigázással való ijesztés megismétlése. Nem tűnik hihetőnek, hogy a hatóságok ezeket mellőzve azonnal elrendelték volna a bottal történő „ösztönzést". Ugyanilyen pongyolaság a 22. j. előtti idézetben az, hogy a pásztorok „fokosukkal" - egyebek közt - lopást követnek eL hiszen ha valamilyen idegen dolog jogtalan megszerzésében a fokosnak is szerepe van, az már nem lopás, hanem rablás. t