Levéltári Közlemények, 54. (1983)
Levéltári Közlemények, 54. (1983) 1–2. - Draskóczy István: Kapy András : egy budai polgár pályája a XV. század elején / 149–189. o.
Kapy András:Egy budai polgár pályája a XV, század elején 155 Az oklevél arengája fontosnak tartotta megjegyezni, hogy mind a törvényes jogú nemességnek, mind pedig a nemesi jelvénynek csak egy forrása lehet, a királyi felség. Rajta kívül ezt senki sem adományozhatja. 1414 előtt nálunk a címerajándékozások száma alacsony, különös királyi kegy kellett hozzá. A Budán készült oklevél heraldikailag még kiforratlan, a címerrajz az okmány közepére került, nem pedig a szöveg élére, ahogy ez később Magyarországon általánossá vált. A nemesi jelvényhez való jogot a két kérvényező az 1403-as mozgalom idején tanúsított magatartásával érdemelte ki. Az oklevél elkészítésének az időpontján kívül erre utal az ábrázolt címer is: a pajzs felső mezejében őrt álló darut találunk, ami egyik lábában követ tart, hogy veszély esetén elejthesse, s így figyelmeztethesse társait. Tétényi és Kaproncai a fővárosban kapcsolatba kerülhettek a királyi udvarnál megforduló külföldiekkel, és láthatták, hogy náluk a vitathatatlan nemesség külső dísze a címer. Ugyanakkor nem Péternek, hanem Andrásnak volt fontosabb ez a jelvény, hisz vele nemrég szerzett nemessége egészült ki egy korszerű kellékkel' Ezzel nemesi jogai még vitathatatlanabbakká, még nyilvánvalóbbakká váltak. Úgy érezhette, a címer csökkenti a közte és a született nemesek között meglevő különbségeket. Ezért úgy gondoljuk, hogy az armalis kérése Andrástól, az új iránt fogékony polgártól indult ki. 25 Ezeknek az okleveleknek az egymás mellé állítása mutatja, hogy Andrásnak milyen szándékai lehettek a XV. század elején. Rokoni kapcsolatai révén egyre több szállal kötődött környezete nemes családjaihoz, de saját magát még nem tartotta velük egyenrangúnak. Célja az volt, hogy jogilag velük egyenlővé váljon, és részesüljön azokból az előnyökből, amelyeket az ország nemesei élveztek. Szeme előtt már nem polgári karrier képe lebegett, hanem az a törekvés mozgatta, hogy vagyonát a lehető legbiztosabb módon földbe fektethesse. Ehhez az út a nemesi kiváltságok elérésén keresztül vezetett. Mindazt, amit eddig András önállóvá válásáról elmondtunk, alátámasztja 1406-os szerzeménye. Úgy tűnt, hogy az elmúlt főúri mozgalom idején tanúsított hűsége már elnyerte méltó jutalmát. Ebben az esztendőben azonban újra csak ezek a tettei szolgáltak a királyi kegy alapjául, amikor az uralkodó a Zaránd megyei Egregy várát (és tartozékait) ajándékozta neki. 26 Úgy látszik, hogy szolgálatai oly becsesek voltak 2 S D1. 64122.; Nyáry Albert: A heraldika vezérfonala Bp. 1886. 23l.;Áldásy Antal: Címertan (A magyar történettudomány kézikönyve. III. 6.) Bp. 1923. 45. Ennek a címeres levélnek van egy meglepő részlete. Midőn az uralkodó az előző évben Tétényt Péternek adományozta, rajta keresztül nemcsak a Kaproncai rokonság, hanem „consobrinus"-ti, Tétényi István fiai, László és János is részesültek a királyi kegyből. Ebben az okmányban helyettük - Péter „consobrinus"-aiként - Haraszti Jakab fiainak, Jánosnak és Lászlónak a nevét olvassuk. A keresztnevek ugyan azonosak, de a család nem. Tudjuk, Haraszti János András deák sógora volt, míg a Péterhez fűződő rokonság alátámasztására nem találtunk adatokat. Az oklevélnek ezt a fordulatát, amely eme előjog élvezetéből Tétényi István gyermekeit kizárta, ellenben ezt a kiváltságot kiterjesztette András rokonaira, úgy magyarázhatjuk, hogy a kiadvány elkészítése elsősorban Kaproncai András deáknak volt fontos, ő sürgethette az udvarban. Az oklevél szerkesztője így - talán csak egyszerű elírásból - nem Péternek a rokonait, hanem a budai polgár közvetlen rokonait vette fel az armálisba. Haraszti János neve egyébként sem volt ismeretlen az udvarban, hisz 1403-ban ő is a király oldalán szerzett érdemeket. A dologban az az érdekes, hogy nincs adatunk arra, hogy Péter tiltakozott volna a tévedés ellen. 2 «Dl. 64124.
