Levéltári Közlemények, 54. (1983)

Levéltári Közlemények, 54. (1983) 1–2. - Draskóczy István: Kapy András : egy budai polgár pályája a XV. század elején / 149–189. o.

156 Draskoczy István Zsigmond előtt, hogy hivatkozni lehetett rájuk, midőn újabb adományokért folya­modott a fejedelemhez. Remélhette, hogy kérése meghallgatásra talál az udvarban. De azok a rokonai, akik 1403-ban szintén a király érdekeiért küzdöttek, ezekből a javadal­makból már nem részesültek, sőt — egyelőre - az eddig elért színvonalon maradtak meg. Ettől az időponttól fogva ezeknek a családoknak az útjai elváltak egymástól. Tétényi Péter jószágai, a Pakoni és a Haraszti javak eltörpültek András kialakuló vagyona mellett. Míg a többiek nem emelkedtek túl a középnemesi színvonalon, addig ő, akit ekkor már Tétényinek is neveztek, szívós munkával várbirtokos előkelő úrrá küzdötte fel magát. András 1405-től (talán az előző év végétől) szalárdi és szatmári sókamaraispán volt, 27 de ez alatt az idő alatt - legalábbis az oklevél szövege szerint ­semmilyen különleges szolgálattal nem hívta fel magára a figyelmet. Ha ilyen lett volna, az okmány biztos nem feledkezett volna meg erről. Lehet, hogy pénzkölcsönt adott Zsigmondnak, bár erről az adománylevél nem szól. Ha Zsigmond hirtelen feléje forduló érdeklődésére próbálunk magyarázatot keresni, akkor nem a Nassisökra, a nádorra, ha­nem András mester kamarai főnökére, Ozorai Pipóra kell gondolnunk. Ozorai 1401 januárjától állt a sókamarai szervezetnek az élén. Az 1403-as felkelés idején Zsigmond közvetlen tanácsadói közé tartozott, s több oklevél relációs jegyzetében találkozunk a nevével. 28 Az alkalom tehát megvolt arra, hogy azok között, akik a király mellett kitar­tottak, Ozorai felfigyelhessen a tehetséges budai polgárra. Az utat talán a Nassis fivérek egyengették a számára, bár, mint budai lakos, régebbről is ismerhette az uralkodó bizal­masát. Az 1406-os oklevélen, ahogy az 1405-ben kiadott okmányokon is, a „Commissio propria domini Regis" fordulatot olvashatjuk, de Kaproncai András gyors emelkedése a befolyásos királyi tanácsos pártfogása nélkül nehezen lenne elképzelhető. Bárhogy is történt, az 1405-ös év fordulatot hozott András életében: bejutott a pénzügyigazgatásba, ahol az eddigieknél több lehetősége volt vagyona gyarapítására, és Ozorai Pipo személyében hatalmas támaszra tett szert. A következőkben először hiva­tali működésével, pénzüzleteivel ismerkedünk meg. Amikor az előző oldalakon András indulásának a körülményeit próbáltuk meg­világítani, rámutattunk arra, hogy egyik rokona biztosan, a többiek feltételezhetően olyan személyek (Nassisok) környezetéhez tartoztak, akik részt vettek a pénzügyigaz­gatásban. Talán Kaproncai András is a Nassis testvérek lekötelezettje volt. A budai polgárok közül sokan (olaszok, németek, magyarok) álltak valamelyik pénzügyi hivatal élén. A firenzei származású Ozorai pályáját körmöci kamaraispánként kezdte. Ezek után érthető, ha András megtalálta az utat a jól jövedelmező kamarák felé. Helyzetét bizonyára megkönnyítette, hogy polgártársai közül többen kegyvesztetté váltak az 1402—1403-as mozgalom idején, és ezért új emberekre volt szükség, akikben feltétlenül 37 D1. 73609. 3 'Ozorai Pipora, mint kamarai ispánra az első adat 1401. január 21-én keletkezett (ZSO. II. 831. sz.). 1403-ban az egyik felkelő főúr, Marcali Miklós erdélyi vajda familiárisa, Gachalkery Sebes­tyén töltötte be a sókamaraispáni tisztet (ZSO. II. 2378,2379. sz.).t Ozorai ebben az időben a király közvetlen környezetéhez tartozott, és oklevelek relációs jegyzeteiben olvashatjuk a nevét. (Wenzel Gusztáv: Ozorai Pipo. Magyar történelmi jellemrajz Zsigmond király korából. Pest, 1863. 35. skk.; Wenzel Gusztáv: Okmánytár Ozorai Pipo történetéhez. TT. 1884. 10. skk.; ZSO. II. 2680. sz., 2686. sz., 2687. sz., 2715. sz., 2722. sz. stb.).Mályusz 1984. 34.

Next

/
Oldalképek
Tartalom