Levéltári Közlemények, 54. (1983)
Levéltári Közlemények, 54. (1983) 1–2. - Draskóczy István: Kapy András : egy budai polgár pályája a XV. század elején / 149–189. o.
Kapy András:Egy budai polgár pályája a XV. század elején 169 Az adatok alapján úgy látjuk, hogy 1415-ben a kamarák igazgatása bérleti rendszer alapján történt. A kamara-haszna ispán volt a bérlő, aki egy évig élvezte ezt a jövedelemforrást. Az üzleti viszonyba másokat is bevont, akik közül az egyik, rokona, szintén kamaraJiaszna ispán lett, míg a másik neve mellett soha nem talárjuk ezt a címzést. 1414-ben a három ispán (Vince Bálint, László és Imre) családi vállalkozásban, közösen kezelte ezt a jövedelmet, és a szatmári kamarát közösen adták bérbe Kapy Andrásnak. A bérleti díj megfizetéséből láttuk, hogy a két ispán külön-külön kapta meg a nekik járó összeget. Azt is láttuk, hogy a szerémi kamarát nem adták át senkinek, hanem közösen intézték itt az adók kirovását és beszedését. 74 A kamara-haszna igazgatásában ebben az évben sem volt ismeretlen a bérletrendszer. A lippai királyi adót a két ispán (László és Bálint) valamint Kapy vették bérbe Ozoraitól. E három ember 1415-ben is üzlettárs volt. Valószínűleg már ebben az 1414-es évben is a kamara-haszna bérlők kezében volt, s az említett ispánok tulajdonképpen bérlők voltak, akik az egyszerűbb igazgatás érdekében a hozzájuk tartozó kerületek egyikét-másikát bérbe adták. Ezt a kezelési formát ebben az esetben a király távollétével magyarázhatjuk, hisz az uralkodó nem tudta közvetlenül ellenőrizni azokat, akiket a számára fontos adófajta beszedésével megbízott. Sokkal egyszerűbb volt bérlőkre bízni ezt, akik egy előre kikötött összeg fejében, amelyre a kormányzat biztosan számíthatott, vállalták ennek a munkának minden terhét, beleértve a kezelési költségeket is. Zsigmondnak vagy vikáriusainak csak a kiváltságok és a törvények tiszteletben tartására kellett ügyelniük. Zsigmondnak a helytartók feladatkörét meghatározó 1414. január 6-án kiadott oklevele a jövedelmek (így a hierum camere) bérbeadásával számolt. Sőt, a vikáriusokat egyenesen erre utasította. 75 Érthető, ha a helytartók ezt a formát szívesen választották, s vállalkozó akadt erre a funkcióra. A fent elmondottak még egy következtetésre adnak lehetőséget. Láttuk, a lippai kamara Ozorai Pipóé volt. Az ispáni címet viselő Szentgyörgyi László csak öt kerületet vett bérbe. Hatósága, címe ellenére csak erre az öt cultellusra terjedt ki, és természetesen Lippára, amit azonban nem a vikáriusoktól, hanem a temesi ispántól kellett árendába vennie. A lippai kamara nevét tudniillik nem találjuk azok között a körzetek között, amelyekről László ispán azt állította, hogy a királytól vette bérbe. Ugyanakkor láttuk azt is, hogy az előző évben az ispánok és üzlettársuk, Kapy közösen Ozorai Pipotól vették árendába ezt a kamarahasznát, és egy oklevélből azt is megtudtuk, hogy ez év végén András mester a jövő évi bérleti díjat már előre kifizette Szentgyörgyi Lászlónak. Úgy látszik, hogy a helytartók 74 1414 márciusában Szentgyörgyi Vince fiainak, Imrének, Bálintnak és Lászlónak az adószedői dolgoztak Zalában (DF. 258555.). Zala II. 395-396. lapon közölt oklevél, amely szintén ezen a napon keletkezett, Imre helyett Domonkost mondott. Ez bizonyára tévedés, mert ilyen nevű személy nem volt a családban (Fügedi passím.). 7S Gábor Gyula: A kormányzói méltóság a magyar alkotmányban. Bp. 1932. 210.; Szilágyi Loránd: A német birodalom és Magyarország államjogi viszonya. Luxemburgi Zsigmond alatt. (A Bécsi Magyar Történeti Intézet Evkönyve.) 1934.178.; Mályusz 1984. 63,196.; az az 1417. évi vizsgálat, amely az esztergomi érsek panaszára azt akarta tisztázni, hogy tized címén milyen jövedelem jár a főpapnak a kamara-hasznából, abból indult ki, hogy ezt az adófajtát bérelni szokták. A tanúvallomásra megidézett régebbi bérlők (köztük Bernardi Ferenc) azt felelték a kérdésekre, hogy ezt a pénzt (és bizonyos mennyiségű posztót) a bérleti díjon túl kellett kifizetniük. (DF. 248099., DF. 248101., DF. 248102., DF. 248103.).
