Levéltári Közlemények, 54. (1983)

Levéltári Közlemények, 54. (1983) 1–2. - Ember Győző: Magyarország közigazgatása, 1711–1765 / 3–100. o.

Magyarország közigazgatása 1711-1765 '87 A székely határőrség Időszakunknak majdnem a legvégén, 1764-ben szervezték meg Erdélyben a másik fajta katonaságot, a határőrséget (militia limitanea). Tudjuk, hogy az ország déli határai mentén e sajátos jellegű katonaság megszervezésénél a Habsburgokat milyen, részben katonai, részben azonban politikai célok vezették. Viszonylag hosszabb ideig Erdélyben nem volt meg ez a katonai szervezet, az 1760-as évek első felében ott is kiépítették. Tudjuk azt is, hogy bár politikai szempontok itt is szerepet játszottak, elsődlegesek mégis a katonai megfontolások voltak. A hétéves háború idején a bécsi udvarban a török részéről fenyegető támadással mint reális lehetőséggel számoltak. Az erdélyi határőrség megszervezésénél, amelyben fontos szerepet játszott báró Buccow Adolf erdélyi főhadparancsnok és kormányzó, elsősorban a székely nemzetet vették számításba. A székelyek egy része a szatmári békét megelőző időben katonai szolgálatot teljesített, és ezért különféle kiváltságot élvezett. 1711 után katonai szolgálata megszűnt, a kiváltságok azonban továbbra is életben maradtak. Az erdélyi határőrség feladatául az uralkodó azt jelölte meg, hogy védje a határmenti erődítéseket és állomásokat, biztosítva az ország belsejének nyugalmát, üldözze a gonosztevőket, akadályozza meg a csempészést, általában pedig hajtsa végre a föléjerendelt főhadparancsnokságnak a rendelkezéseit A székely határőrséget a határokhoz közelebb eső székek lakosaiból toborozták. Három széket: Udvarhelyt, Marost és Aranyost a szervezésnél figyelmen kívül hagytak. A szervezés 1762-ben kezdődött és 1764-ben fejeződött be. Közben véres események játszódtak le. A határőrnek beállt székelyek nagy része csalatkozott számításában, attól félt, hogy még korábbi kiváltságaitól is megfosztják. Visszaléptek a határőri szolgálattól. Újra kellett kezdeni a szervezést, részben ígéretekkel, részben erőszakkal. Buccow ekkor kapta a székelyek hóhéra nevet. Azt, hogy helytelenül járt el, a bécsi udvarban is elismerték. Végül mégis felállították a tervezett 2 gyalogos és 1 lovas ezredet. A székelyek egy része azonban kivándorolt Erdélyből a román fejedelemségekbe. A székely határőrök részben zsoldot, részben adómentességet kaptak. A gyalogosnak napi 4, a lovasnak 8 krajcár volt a fizetése. A fegyverzetet ingyen kapta. Béke idején a határőr személye teljesen, javainak pedig egyharmada volt adómentes. Háborúban egész családja és telke mentesült az adóterhek alól. A székely határőrség magasabb rangú tisztjei idegenek voltak. Ez is növelte kezdeti bizalmatlanságukat a határon' szolgálattal szemben. Csak az alsóbb tisztek kerültek ki a székelység soraiból. Az első gyalogos székely határőrezred, amely 3 cohors-ból, illetve 12 századból állott, Gyergyó, Csík és Kászon székek szabad székelyeiből alakult. Ezredes parancsnokának székhelye Csíkszereda volt. A második gyalogos székely határőrezred Háromszék (Sepsi, Kezdi, Orbai), Miklósvár és Bardóc székek székelyeiből szerveződött, ugyancsak 3 cohors, illetve 12 század tartozott hozzá, a parancsnok ezredes Kézdivásárhelyen székelt. A székely lovas határőrezred nem tisztán székelyekből állott, magyarok és románok is szolgáltak benne. Több székben, megyében és kerületben voltak ennek az ezrednek a falvai. A parancsnok ezredes székhelyéül Sepsiszentgyörgyöt jelölték ki.