Levéltári Közlemények, 54. (1983)

Levéltári Közlemények, 54. (1983) 1–2. - Ember Győző: Magyarország közigazgatása, 1711–1765 / 3–100. o.

6 Ember Győző Ez a kettősség gyakran okozott konfliktusokat az uralkodói kormányzati szervezetben szolgálóknál, nemcsak az udvarban, hanem még sokkal inkább az országos és tartományi szerveknél, olyan esetekben, - és az ilyenek elég gyakoriak voltak a rendi dualizmus idején — amikor az uralkodói érdek ellentétbe került a rendivel. Ezen a nehézségen nem sokat segített az, hogy az uralkodók kormányzati szervezetükben nem nemeseket is alkalmaztak. A nemességet mellőzniük, de még háttérbe szorítaniuk sem lehetett. És idővel a nem nemesekből is nemesek lettek, hiszen a feudalizmus korszakában a társadalmi és vagyoni érvényesülésnek ez volt az egyetlen lehetősége, amiről lemondani ők sem voltak hajlandóak, és amitől megfosztani őket az uralkodói, a legfelsőbb szolgálat szempontjából sem lett volna ésszerű. A bécsi birodalmi központban az udvari kormányszerveknek több kategóriája alakult ki és működött. Megkülönböztethetjük először a tanácsadó testületeket, amelyek közvetlenül a kormányzat egyik ágában sem vettek részt, szerepük csupán az volt, hogy az uralkodónak az eléje terjesztett különböző kormányzati kérdések eldöntéséhez tanáccsal, véleménnyel, javaslattal szolgáljanak. Bár egyetlen hatóság vagy hivatal sem volt alájuk rendelve, semmilyen ügyben sem rendelkeztek, befolyásuk a birodalom kormányzatában minden más kormányszervnél nagyobb volt. A birodalom országainak és tartományainak reális unióját az uralkodónak ezek az egyes időszakokban más-más néven szereplő tanácsai biztosították. Az udvari kormányszerveknek egy másik kategóriája, és ez volt a legnagyobb, a birodalom igazgatásában vett részt, mégpedig közvetlenül, ami azt jelentette, hogy más kormányzati szervekkel kapcsolatban állottak, velük leveleztek. Eredetileg, és egyesek közülük, ha nem is minden vonatkozásban, de jure még később is, az uralkodói ügyintézésben csupán segítő, bár nem egyedül formai, hanem egyben érdemi, szerepet játszó, inkább hivatalok, mint hatóságok voltak, amennyiben nem a maguk, hanem az uralkodó nevében rendelkeztek, rendeleteiket az uralkodó is aláírta, a hozzájuk érkező beadványok az uralkodóhoz voltak címezve. Idővel azután az udvar igazgatási kormányszervei, ha nem is mind és minden vonatkozásban, az uralkodó elé terjesztett ügyek nagy részét saját maguk intézték el, és a maguk nevében rendelkeztek és leveleztek is. Az igazgatás udvari kormányszervei között többféle alapon többféle kategóriát különböztethetünk meg. Azon az alapon, hogy meghatározott hatáskörben maguk is alkottak szabályokat, vagy pedig csupán a mások által alkotott szabályokat hajtották végre, hatóságokat és hivatalokat különböztethetünk meg közöttük. Hatáskörük alapján általános vagy területi, illetve szakhatóságokat és hivatalokat különböztethetünk meg. Az általános vagy területi igazgatási udvari kormányszervek valamely ország vagy tartomány mindenfajta igazgatási ügyével foglalkoztak, kivéve azokat az ügyeket, amelyek valamely szakigazgatási udvari kormányszerv hatáskörébe tartoztak. Ilyen kormányszervek voltak az egyes országok és tartományok udvari kancelláriái, így például a magyar és az erdélyi udvari kancellária. A szakigazgatási udvari kormányszervek valamely szakterület ügyeivel foglalkoztak, a birodalom egész területére kiterjedő illetékességgel. A tanácsadó testületek mellett ezek a kormányszervek voltak a birodalomhoz tartozó országok és tartományok