Levéltári Közlemények, 54. (1983)
Levéltári Közlemények, 54. (1983) 1–2. - Ember Győző: Magyarország közigazgatása, 1711–1765 / 3–100. o.
62 Ember Győző Városaink fejlődésének történetét a XVIII. század első felében még távolról sem ismerjük kellőképpen, de aligha tévedünk, ha azt tételezzük fel, hogy a királyi biztosok eredményesebben képviselték az uralkodói abszolutizmust a városokban, mint a főispánok a megyékben. És hogy ez a városok polgárságának, a lakosság többségének a javát szolgálta, az eladósodott városok gazdálkodásának megjavulása, pénzügyi helyzetének megszilárdulása bizonyította. A felvilágosult uralkodói abszolutizmusnak nagy tervei voltak a városokkal az ország gazdasági helyzetének a javításában, a fejlődést gátló nemesi kiváltságok rendszerének a felszámolásában. E tervek megvalósítására azonban az a negyed század nem volt elegendő, amely Magyarországon a felvilágosult abszolutizmusnak a rendelkezésére állott. A francia forradalom hatására, II. József halála után, az uralkodói abszolutizmus egész politikája megváltozott, a városokkal kapcsolatos elgondolásait is gyökeresen revideálta. Egyebek mellett ez is közrejátszott abban, hogy Magyarországon a polgári átalakulásban a városok viszonylag alárendelt szerepet játszottak. 1 s A kiváltságos kerületek A megyékkel és a szabad királyi városokkal azonos szintű, regionális vagy területi szervei voltak a szűkebb Magyarország kormányzatának a kiváltságos kerületek (districtus privilegiati). Kiváltságos vagy autonóm jellegüket az adta meg, hogy a szabad királyi városokhoz hasonlóan ki voltak véve a megyék hatósága alól, közvetlenül az uralkodó, illetve a királyi kormányszervek alá tartoztak. Időszakunkban 5 ilyen kerülete volt a szűkebb Magyarországnak: a 3 jász-kun, a hajdú és a szepesi 16 városé. A magyarsággal rokon eredetű jászokat és kunokat még a XIII. század második felében telepítették le Árpád-házi királyaink a Duna-Tisza közén és a Tisza középső folyása mentén. Az új hazát adó uralkodói hatalom mindvégig döntő szerepet játszott a jász-kunok sorsának alakulásában, földüket mindvégig királyi vagy koronabirtoknak, őket pedig királyi népeknek tekintették. Kiváltságaikat, amelyek jelentős mértékű önkormányzatot biztosítottak számukra, királyi oklevelek rögzítették és erősítették meg ismételten. Legfőbb uruk, az uralkodó, főhatóságát eleinte személyesen, idővel azonban különböző szervei révén gyakorolta fölöttük. Közigazgatási és igazságszolgáltatási téren már Mohács előtt a nádorok lettek a jász-kunok főhatóságai. A jász-kun főispánságot és bíróságot az 1485. évi XI. te. a nádori méltósághoz kötötte. Gazdasági vonatkozásban Mohács előtt a budai királyi tiszttartó volt a jász-kunok főhatósága, az uralkodónak járó szolgáltatásokat ő hajtotta be. Mohács után, amikor a nádori méltóságot az uralkodó gyakran nem töltötte be, a pozsonyi magyar, vagy a szepesi kamara gyakorolta az uralkodó főhatósági jogát a jász1S A szabad királyi és bányavárosok történetével összefoglaló munka még nem foglalkozott, annál több az egyes városokéval, ezek felsorolása nem ide tartozik, bár adataik alapján általános megállapítások is tehetők.
