Levéltári Közlemények, 54. (1983)
Levéltári Közlemények, 54. (1983) 1–2. - Ember Győző: Magyarország közigazgatása, 1711–1765 / 3–100. o.
54 Ember Győző Az esztergomi érsek, az ország prímása (primas Regni), viselte a fő- és titkos kancellári címet, és mint ilyen a magyar királyi udvari kancellária névleges vezetője volt. Ténylegesen azonban nem volt szerepe a kancellária munkájában. Tagja volt azonban a magyar királyi helytartótanácsnak és a hétszemélyes táblának. A kalocsai érsek és a püspökök már nem méltóságuknál fogva, hanem személyi alapon kaptak helyet a közigazgatás és az igazságszolgáltatás központi hatóságaiban, ha nem is állandóan és mindig azonos számban. Időszakunk utolsó évében, 1765-ben például a magyar udvari kancelláriának egy főpapi tanácsosa volt, a magyar királyi helytartótanácsnak kettő, a hétszemélyes táblának négy főpapi ülnöke illetve bírája, a királyi táblának kettő. Jellemző viszont, hogy a magyar, ekkor már az „udvari" címet viselő, kamarának egyetlen főpapi tanácsosa sem volt. 12 A világi főnemesek száma az uralkodói kormányzat központi hatóságainak magasrangú állásaiban egész időszakunkban jóval fölülmúlta az egyházi főnemesekét. A megyék Fontos szerepet játszottak a rendi méltóságok viselői az ország kormányzatának nemcsak felsőfokú, központi, az uralkodó által szervezett és fenntartott, közvetlenül tőle függő hatóságaiban, hanem a kormányzat egyes középfokú szerveinél, elsősorban a megyéknél is. A megyék az ország középfokú, regionális kormányzatának két vonatkozásban is nem tiszta, hanem vegyes jellegű szervei voltak Tudjuk, hogy eredetükben tisztán uralkodói szervek voltak, később a nemesség önkormányzati hatóságaivá alakultak, de uralkodói jellegük, a királytól való függőségük teljesen ezután sem szűnt meg. Tudjuk azt is, hogy kezdetükben az uralkodói gazdaság szervei voltak, majd még királyi korszakukban igazgatási és bírói hatáskört is nyertek. Nemesi korszakukban azután gazdasági tevékenységük megszűnt, kormányzati szerepük kettős maradt, egyaránt voltak az igazgatásnak és az igazságszolgáltatásnak a hatóságai. Az a kapocs, amely a nemesi megyéket az uralkodóhoz fűzte, amely részbeni királyi jellegüket megadta, a főispáni tisztség volt. A nemesi megyék élén álló főispánokat a király nevezte ki, azok az uralkodót képviselték, a rendi dualizmus idején, így időszakunkban is, az uralkodói abszolutizmus célkitűzését voltak hivatva szolgálni, szemben a megyei nemességgel, annak nem a király által kinevezett, hanem választott tisztikarával, amelynek első embere az alispán volt. A megyék az ország kormányzatában, elsősorban az igazgatásban, de nem kis mértékben a bíráskodásban is, rendkívül fontos szerepet játszottak. Az, hogy az uralkodói abszolutizmus kitűzött céljait miként tudja megvalósítani, nem annyira az országos hatóságokon, sokkal inkább a megyéken múlott. A megyék ellenállása, akár aktív, akár passzív formában jelentkezett, nemcsak az uralkodói rendeleteknek, de még az ia A rendi tisztségviselőkre vonatkozó adatokat az 1766. évi nagyszombati kalendáriumból vettem.
