Levéltári Közlemények, 54. (1983)

Levéltári Közlemények, 54. (1983) 1–2. - Ember Győző: Magyarország közigazgatása, 1711–1765 / 3–100. o.

44 Ember Győző az alája tartozó kamarai adminisztrációk számának a növekedésében is megmutatkoztak. 1742-ben a szegedi felügyelőség, valamint a bácsi és az aradi adminisztráció a bécsi udvari kamara alól a magyar kamara felügyelete alá került. További sorsukat nem ismerjük, egy időben mind a három hivatalnak Redl Ferenc József volt a közös vezetője. Szlavónia (korábban Alsó-Szlavónia) polgári részének visszacsatolása után az ottani kamarai kerület mint ideiglenes igazgatóság került a magyar kamara alá. 1750-ben szervezték át kamarai adminisztrációvá. A horvátországi megyékben az 1740-es években szerveztek kisebb, adminisztrációknak mondott, kamarai hivatalokat. Ilyen volt az 1749-ben, a harmincadbérlet megszüntetése után, felállított varasdi harmincadadminisztráció, amelynek vezetésével a korábbi bérlőt bízták meg. Ebből lett 1756-ban a horvát adminisztráció, amely immár nem csupán harmincadügyekkel, hanem egyéb kincstári jövedelmeknek (só-, uradalmi ügyek stb.) a középfokú igazgatásával is foglalkozott és külön kincstári ügyésze is volt. A szepesi kamarai adminisztráció által igazgatott jövedelmi ágak egy részének — a bocskói, huszti, nagyváradi és sólyomkői uradalmaknak, a máramarosi sóbányászatnak, a máramarosi, szatmári, bihari, munkácsi és ungvári sóhivataloknak — az igazgatását kapta feladatul az 1754-ben szervezett máramarosi kamarai adminisztráció. Adminisztrátoroknak egyébként nemcsak a regionális illetékességű, középfokú kamarai hivataloknak, hanem egyes nagyobb kamarai uradalmaknak a vezetőit is nevezték. Hivatali szintre még nem emelkedett, közvetlenül a magyar kamarának alárendelt tisztségek voltak — némileg a királyi jogügy igazgatóhoz hasonlóan — a pozsonyi pénzverő-, illetve pénzvizsgáló mester, a horvátországi pénzvizsgáló, a pozsonyi vár gondnoka. A magyar kamarának részben közvetlenül, részben a területileg illetékes középfokú kamarai adminisztrációkon keresztül, alárendelve működtek a kincstári igazgatás két legjelentősebb ágazatának, a só- és a harmincadigazgatásnak a helyi szervei: a só- és a harmincadhivatalok. 1765-ben, időszakunk végén, a bányahivatalokon kívül, a szűkebb értelemben vett Magyarországon — a sóvári kerület nélkül —, valamint Horvátországban és Szlavóniában (a Szerémséggel együtt) összesen 52 sóhivatal működött. A külön igazgatási egységnek számító sóvári kerületben pedig 20 volt a sóhivatalok száma. Hasonlóan kiterjedt és sűrű volt a harmincadhivátalok hálózata. Ezek száma az ország egyes részei között, ugyancsak 1765-ben, így oszlott meg: Alsó-Magyarország 44 Felső-Magyarország 18 Horvátország 11 Szlavónia (Szerémséggel) 9 összesen 82