Levéltári Közlemények, 54. (1983)

Levéltári Közlemények, 54. (1983) 1–2. - Ember Győző: Magyarország közigazgatása, 1711–1765 / 3–100. o.

42 Ember Győző A tisztán kamarai bizottságokon kívül részt vettek a kamarai tanácsosok és titkárok úgynevezett vegyes bizottságoknak a munkájában is. Ilyen bizottságokat elsősorban a magyar kamarát és a helytartótanácsot egyaránt érintő ügyek intézésére alakítottak, részben állandó, részben csak ad hoc jelleggel, de volt olyan vegyes bizottság, amelyben a két említett hatóság képviselőin kívül valamelyik főhadparancsnokság kiküldöttei is jelen voltak. Kettős: kamarai és helytartótanácsi vegyes bizottságok tárgyaltak például az országos gazdasági kérdésekről, a lelkészpénztár, a zsidók türelmi adója, a fűzfaültetés ügyeiről, hármas vegyes bizottságban a katonaság ellátásával kapcsolatos kérdések kerültek megbeszélésre. Jellegzetes formája volt az ügyek intézésének, illetve tanácsi tárgyalásra való előkészítésének, a magyar kamaránál az igazgatói rendszer. Ez azt jelentette, hogy bizonyos ügyköröknek a felelőseivé igazgatói címmel egyes tanácsosokat tettek meg. Az illető ügykörnek állandó bizottsága is lehetett, mint ahogyan volt például a harmincadügynek, a sóügynek, a birtokgazdálkodási ügyeknek. Igazgatók voltak felelősök a kamara segédhivatalainak a működéséért, így az irodáért, a pénztárért, a számvevőségért, a levéltárért. A helytartótanácsnál csak az irodaigazgatót találjuk meg ezek közül a magyar kamarai igazgatók közül. A később mégis bevezetett departamentális rendszernek részben a bizottsági, részben az igazgatói rendszer volt az alapja a magyar kamara ügyintézésében. A tanács és a bizottságok mellett a pénztár, a számvevőség és az iroda, illetve a belőle kifejlődő különböző hivatalok voltak a magyar kamara jelentősebb szervezeti egységei A pénztárnak, illetve a pénztári munkának az alakulásáról fentebb már volt szó. A számvevőhivatal jelentősége időszakunkban növekedett. A kamarai igazgatás tisztviselőinek számadásait kellett elsősorban ellenőriznie, ide értve a bancalitas alá rendelt bankképviseletet és bankpénztárakat is. E feladatával függött össze, hogy a kincstári bevételek és kiadások alakulásáról kimutatásokat készített, ilymódon — noha kezdetleges eszközökkel és módon — a korabeli igényeknek megfelelő statisztikai adatszolgáltatást is végzett. Aligha tévedünk, ha az állami statisztikai szolgálat bölcsőit a magyar kamarai és a helytartótanácsi számvevőhivatalokban látjuk. A kamarai számvevőhivatal az 1720. évi utasítás értelmében megnézte minden, a kamarától kimenő iratnak a fogalmazványát, abból a szempontból, hogy pénzügyi vonatkozásban nem tartalmaz-e valamilyen téves adatot, fedezetlen kötelezettségvállalást. Ilyen módon magának a kamarai tanácsnak a működését is ellenőrizte. Ezzel a tevékenységével függött össze, hogy bizonyos kamarai intézkedések tervezetét, például kamarai tisztviselők utasításának a fogalmazványát, a számvevőhivatalban készítették el. A számvevőhivatal jelentőségét 1720-ban azzal is aláhúzták, hogy külön utasítást kapott, amely részletesen szabályozta feladatait és azok intézésének módját. Időszakunkban működése ezen az utasításon alapult. A XVIII. század elején még közös irodától először az irattár kezdett elkülönülni. Az 1720. évi utasítás már irattári hivatalról beszélt. Az iroda így tulajdonképpen kiadóhivatallá szűkült. A kezdetleges iktatást, mint említettük, a tanácsülési jegyzőkönyvek vezetője végezte, nem pedig az iroda írnokai vagy jegyzői, avagy járulnokai. A második hivatal, amely már nem is a közös irodából, hanem a belőle kifejlődött irattárból kivált, a levéltár volt. Már az 1720. évi utasításban szó volt arról, hogy a