Levéltári Közlemények, 54. (1983)

Levéltári Közlemények, 54. (1983) 1–2. - Ember Győző: Magyarország közigazgatása, 1711–1765 / 3–100. o.

Magyarország közigazgatása 1711-1765 31 A XVIL század utolsó és a XVIII. század első tizedeiben a városokba küldött királyi biztosoknak az adó biztosítása mellett legfontosabb feladata a katolikus vallás támogatása volt a protestantizmussal szemben. Amikor azután az uralkodói, azaz az állami hatalom az emberi életnek újabb és újabb területeire terjesztette ki befolyását, a biztosok hatásköre is újabb és újabb feladatokkal bővült. Változást hozott nemcsak a városokba küldött királyi biztosok szerepében, hanem általában a magyar kamara városok fölötti hatáskörében is a magyar királyi helytartó­tanácsnak a működése 1724-től kezdődően. A szabad királyi és bányavárosok nemcsak uralkodói birtokok voltak, hanem az ország kormányzatának ugyanolyan egységei, mint a megyék és a külön adózó kerületek. Mint a kormányzat, elsősorban mint a közigazgatás egységei a helytartótanács felügyelete alá kerültek, holott korábban a kamara volt az egyetlen felügyeleti hatóságuk. A helytartótanács azonban nem minden vonatkozásban vette át a városok fölötti felügyeletet a kamarától, a kamara bizonyos ügyekben megtartotta azt. A városok így kettős felügyelet alá kerültek, bizonyos ügyekben a két országos kormányhatóság közö­sen gyakorolta fölöttük a felügyeleti jogot. Az első hatásköri összeütközésre a helytartótanács és a kamara között a városi adóelszámolások ellenőrzésében került sor. Ezeket a számadásokat korábban a városi tisztújításokra kiküldött királyi biztosok ellenőrizték, akik - mint említettük — rend­szerint kamarai tisztviselők voltak. A helytartótanács felállítása óta az adóelszámolások ellenőrzése az ő hatáskörébe került. A megyékhez és a külön adózó kerületekhez hason­lóan a városok is a helytartótanácshoz terjesztették fel adószámadásaikat. A városi számadásokat azonban a kamarának is ismernie kellett, mert a városi gazdákodást csak így ellenőrizhette. A kérdést úgy próbálták megoldani, hogy a hely­tartótanács számvevőségén a városi számadások ellenőrzésénél két kamarai tisztviselő is jelen volt. Ez a megoldás azonban nem bizonyult teljesen megfelelőnek. Az uralkodó ezért 1730-ban úgy döntött, hogy a hadiadóról, a taxáról készült számadásokat a helytartó­tanács, a háziadóról készülteket pedig a kamara ellenőrizze. A másik hatóság által ellenőr­zött számadásokba pedig, ha szükségesnek látták, kölcsönösen betekinthettek. 1733-ban tovább tisztázták a helytartótanács és a kamara szerepét a városok felü­gyeletében. Az uralkodó ekkor úgy rendelkezett, hogy politikai, azaz szűkebb értelemben vett igazgatási ügyekben (in politicis) a helytartótanács, gazdasági ügyekben (in oecono­micis) pedig a kamara hatósága alá tartoznak a városok. Hatásköri problémák azonban ezek után is akadtak a két kormányszerv között a városi ügyek intézésében. A városokkal kapcsolatos ügyek intézésére alakult meg 1733-ban a magyar kamara első állandó bizottsága. Az alsómagyarországi bányavárosok és a szepesi kamarai admi­nisztráció területén fekvő városok ügyeivel nem foglalkozott, a 4 horvát szabad királyi város azonban illetékessége alá tartozott. Noha már a korábbi évtizedekben sokat foglalkozott a hozzá tartozó városokkal a magyar kamara, még fokozottabb mértékben és még eredményesebben tette ezt az 1760-as években, amikor a bécsi udvar - elsősorban az államtanács nemesellenes — ma­gyar politikájában különös jelentőséget nyertek a városok, a városi polgárság, nem csupán gazdasági, hanem legalább annyira politikai vonatkozásban is, mint a felvilágosult abszolu­tizmus lehetséges szövetségesei a nemesi ellenzék leküzdésében. E városbarát udvari poli-

Next

/
Oldalképek
Tartalom