Levéltári Közlemények, 54. (1983)

Levéltári Közlemények, 54. (1983) 1–2. - Ember Győző: Magyarország közigazgatása, 1711–1765 / 3–100. o.

Magyarország közigazgatása 1711-1765 23 Ennek az utasításnak különböző tervezetei már korábban készültek, végleges szövegében 1724. május 28-án adta ki az uralkodó. Időszakunkban ezen az utasításon alapult a biztosság működése.

s A helytartótanács főhatósága alá rendelt országos vagy tartományi biztosságnak az lett a rendeltetése, hogy az országban elszállásolt katonaság és a polgári lakosság között felmerülő ügyekben a polgári lakosság érdekét képviselje. A másik félnek, a katonaságnak az érdekét egy másik biztossági szervezet, a hadbiztosság volt hivatva képviselni. Ez a hadbiztosság az országos vagy tartományi biztossággal párhuzamosan működött, a hadbiztosi kerületek megfeleltek az országos vagy tartományi biztosi kerületeknek. Az országban működő hadbiztosi szervezetnek a bécsi főhadbiztosság, olykor maga az udvari haditanács volt a főhatósága. Mindkét biztosi szervezet szoros kapcsolatban működött a megyékkel, a szabad királyi és bányavárosokkal, valamint a közigazgatási kerületekkel. Azokat az ügyeket, amelyek az országban elszállásolt katonaságot és a polgári lakosságot egyaránt érintették, amelyeknek intézése a két biztosi szervezet feladata volt, biztossági ügyeknek (commissariatica) nevezték. Ilyen ügyek már jóval 1724 előtt is voltak, hiszen az országban már a XVI. és XVII. században is állomásozott katonaság. Ennek megfelelően a hadbiztosi szervezet jóval korábban kiépült, és már a XVII. század végén, a XVIII. elején is történtek különböző kísérletek a polgári, az országos vagy tartományi biztosi szervezet kiépítésére is. Ezek azonban tartós eredményre nem vezettek. Az állandó hadsereg törvénybe iktatása az 1212/15. évi országgyűlésen tette újra időszerűvé a polgári biztosság kérdését, amelyet azután a 1722/23. évi országgyűlés idején, az uralkodói tanácsadók és a rendek képviselői közös erőfeszítéssel, maradandó sikerrel oldottak meg. A biztossági ügyek az országban állomásozó katonaság vonulásával, elszállásolásával és élelmezésével voltak kapcsolatosak. A polgári lakosság volt köteles mindezt biztosítani, illetve mindehhez hozzájárulni, természetbeni szolgáltatásokkal. Minthogy ezeket a szolgáltatásokat, illetve pénzbeli értéküket, a hadiadóba beszámították, a biztossági ügyek az adóüggyel a legszorosabban összefüggtek. A biztosoknak adóügyi kérdésekkel is kellett foglalkozniuk. A biztossági ügyek intézésének módját az úgynevezett katonai szabályzatok (regulamentum militare) részletesen előírták. Részletesen szabályozta ezt az ügyintézést az országos vagy tartományi biztosság 1724. évi utasítása is. Először úgy tervezték, hogy az országnak, a szűkebb értelemben vett anyaországnak 4 polgári biztosi kerülete lesz, az ország 4 nagy kerületének — Dunáninnen, Dunántúl, Tiszáninnen, Tiszántúl — megfelelően. De már az 1724. évi utasítás is 6 kerületet sorolt fel: Pozsony, Sopron, Buda, Kassa, Debrecen és Eszék székhellyel. 1738-ban azután a pozsonyi kerületből egy hetediket is kiszakítottak, amelynek székhelye Besztercebánya lett. így mindegyik hadbiztosi kerületnek egy polgári biztosi kerület felelt meg. Az országos vagy tartományi biztosság igazgatójának a magyar kancellária gróf Eszterházy Józsefet javasolta. Az uralkodó azonban a miniszteri konferencia, közelebbről a magyar ügyekben ekkor döntő szerepet játszó Mannagetta János György javaslatát fogadta el, és gróf Károlyi Sándort nevezte ki. Mannagetta a pozsonyi tárgyalásokon látta, hogy a rendek részéről Károlyi volt a legtevékenyebb. Az ő személyében valóban kora 5 Szövegét lásd a Magyar Országos Levéltárban A 77 jelzet alatt.