Levéltári Közlemények, 54. (1983)

Levéltári Közlemények, 54. (1983) 1–2. - IRODALOM - Bogdán István: Régi magyarországi nyomtatványok II. 1601–1635. Borsa Gedeon, Hervay Ferenc és Holl Béla munkája. Bp., 1983 / 232–233. o.

Irodalom 233 7. Kapcsolódó tételek: más kiadásra, bővítésre, kötésre, fordításra, vitairatok előzményéré, válaszára, sorozattagságra utalások ezek. 8. Példányszámkimutatás: lelőhelyenként, a teljesség jelölésével, de 10 példány fölött (érthetően) már nem részletez, az OSZK nyilvántartására utal. Az adattárhoz szervesen kapcsolódik a Szabó Károly és utódainak tévesen véleményezett adatairól készült appendix (75-155 számmal) és kiegészíti azt a címlapok és mintalapok képeinek, illetve az ezekről készített kicsinyített hasonmásainak a gyűjteménye. Mint az előző kötetnél, ennél is külön meg kell dicsérni ezt az információt. A gyors tájékozódást kitűnő (a sorszámra utaló) mutatók segítik. 1. nyomdahelymutató időrendben, térképpel, 2. nyomdamutató (helységről, nyomdászról egyaránt), 3. személynévmutató, 4. helynévmutató, 5. címmutató, 6. incipitmutató, 7. tárgymutató, 8. nyelvi mutató, 9. könyvtárak mutatója (2-9. között betűrendesek), 10. a legfontosabb bibliográfiák konkordanciája. Vagyis: minden szempontból tájékoztat a kötetben leírt 766 nyomtatványról. A sorszám szerint 763 lenne, de (ahogyan a 611. oldalon megírták) vannak betűs számok (a leggondosabb figyelemmel sem sikerült a nyomda ördögét kikerülni) 11 számot sorol (de kettő kimaradt: 899A, 1027A, tehát 13 szám), és vannak üres számok, mint ahogyan a címlap hasonmásoknál is (10 db): ezeknél az ismert példányt ugyanis gondos utánjárással sem sikerült beszerezni (elsősorban Erdélyből, ott is Szebenből), s nyitva hagyták a számukat, helyüket, hogy az utolsó pillanatban beérkezés esetében is helyre kerülhessenek. E remény, sajnos, nem valósulhatott meg. E kiadvány leíró és rendszerező nemzeti bibliográfia, s e műfaj követelményeinek tökéletesen megfelel, az elégségesség alapkövetelményét teljesen kielégíti: azokat az adatokat szolgáltatja, amelyekre szükség van - csak azokat, de teljességre törekvőén. Hogy azt megteheti most, ahhoz mindre kiterjedő figyelem, pontosságra törekvés és természetesen tengernyi munka, az apró munkák garmada volt szükséges (10 év munkája halmozódik e kötetben, 1978-ban adták le a kéziratát), s ezt a munkát ilyen minőségben csak a könyvet becsülő szeretet végezhette el: a szerzőknek és munkatársaiknak a magyar kultúrát ily módon szolgálni kívánó törekvése, azt is mondhatom, az a szolgálni kívánó alázat és önfegyelem, amellyel a hajdani szerzetesek másolták cellájukban a vázsu imbolygó fényénél a kódexeket. A kötet külső kiállításáért dicséret illeti mind a kiadót, mind a nyomdát. A tipográfiai szerkesztés természetesen azonos, és azonosan gondos az előző kötetével, s mint annál, ennél is méltó a tartalomhoz. Szép a szedés, a nyomás, a hasonmásoké is (sokkal élesebb, mint az előző kötetnél), de nemcsak szép, jó is, szúrópróbával csak egy nyomdahibát találtam, az sem lényeges: az 1243 sorszámban az utolsó szám kiesett. Végezetül: tudom, őrségváltásra kerül sor, de remélem az új szerkesztőgárda ugyanolyan szakértelemmel és ügybuzgalommal folytatja e munkát, mint végezte azt a jelenlegi, s majdan megjelenő harmadik kötetnél a gárda-változást észre sem lehet majd venni. Bogdán István