Levéltári Közlemények, 54. (1983)

Levéltári Közlemények, 54. (1983) 1–2. - Ember Győző: Magyarország közigazgatása, 1711–1765 / 3–100. o.

Magyarország közigazgatása 1711-1765 21 terjedt ki, hanem a kapcsolt részekre, azaz Horvátországra, Szlavóniára és Dalmáciára sem. Ezt a tényt sem a helytartótanács alaptörvényei, sem az uralkodótól kapott utasítása, nyíltan nem mondotta ki, csupán abban jutott kifejezésre, hogy sem a törvények, sem az utasítás nem említette a kapcsolt részeket, a háromegy királyságot. Miként a magyar kancelláriának adott uralkodói utasítások, a helytartótanács utasítása is a legrészletesebben szervezeti és ügyviteli kérdésekkel foglalkozott. A helytartótanácsnak is, mint a magyar kancelláriának, a tanács volt a legfontosabb részlege, itt alakult ki a helytartótanács állásfoglalása az eléje kerülő ügyekben. Az ügyek tárgyalásra való előkészítésében kezdettől fogva minden tanácsos résztvett. Az általuk előkészített ügyeket ők ismertették, referálták a tanács ülésein, mindjárt javaslatot téve az elintézés mikéntjére is. A magyar kancellária ügyintézésével ellentétben, a helytartótanácsnál már kezdettől fogva kialakult az a gyakorlat, hogy a tanács elé kerülő ügyeket nemcsak egy-egy tanácsos, hanem több tanácsosból álló bizottság készítette elő, igénybe véve, miként az egyes tanácsosok is tették, a titkárok közreműködését is. Egy ilyen bizottságnak a megbízását az uralkodó az utasításban a maga számára tartotta fenn, a helytartótanácstól csak azt várta, hogy 3 tanácsosra és 1 titkárra nézve tegyen javaslatot. Ennek a bizottságnak az lett a feladata, hogy a kegyes alapítványokkal, valamint a katolikus egyház jogi és anyagi támogatásával kapcsolatos ügyeket készítse elő tanácsi tárgyalásra. Még 1724-ben 2 további bizottság is alakult, az egyik a gazdasági, a másik a számvevőségi ügyek előkészítésére. Ezeket már nem az uralkodó, hanem maga a tanács bízta meg. Az ügyek bizottságokban való előkészítése azután egyre általánosabb lett. 1754ben, amikor a bizottságok ügyvitelét utasításokban szabályozta a tanács, már 10 állandó bizottsága működött, az egyes ügyek előkészítésére kiküldött ad hoc bizottságokon kívül. Egyes bizottságok munkájában, így a cassa" parochorum és a zsidók türelmi adójának ügyeivel foglalkozókéban, a helytartótanács képviselőin kívül a magyar kamara kiküldöttei is részt vettek, mert ezekkel az ügyekkel nemcsak a helytartótanács, hanem a magyar kamara is foglalkozott, mivel a kincstárat is közelről érintették. A titkárok, mint említettük, a tanácsosok segítségére voltak az ügyek előkészítésében. Számuk 1724-ben még csak 3 volt, 1765-re megkétszereződött. Rajtuk és a köznemesi tanácsosokon nyugodott a hivatali munka zöme. A főpapi és főúri tanácsosok között időszakunkban még többen voltak, akik az ügyek előkészítésében nem vettek részt, csupán a határozathozatalban. A tanácsosok és a titkárok, majd később 2 fogalmazó, voltak a helytartótanácsban az ügyek érdemi intézői. Az ő munkájukat segítette a segédszemélyzet, kezdetben 1—2 személy, majd számuk növekedvén, segédhivatalok Időszakunkban 3 segédhivatalról beszélhetünk. Az egyik a számvevőhivatal (officium exactoratus) volt, amelynek elsősorban a helytartótanács felügyelete alá rendelt megyék, szabad királyi és bányavárosok, valamint a külön közigazgatási egységeknek számító kerületek különböző elszámolásait kellett vizsgálnia. 1724-ben még csak 2 személy dolgozott a számvevőhivatalban, 1765ben már 12. — Az irattáros mellett, aki a helytartótanács pecsétnyomóját is őrizte, 1724ben még nem volt más beosztott, 1765-ben már 3, úgyhogy ekkor már kisebb segédhivatalnak mondhatjuk. — A szám szerinti iktatást csak 1769-ben vezették be a helytartótanácsnál, iktatóhivatala tehát időszakunkban még nem volt. - A kiadó mellett már 1724ben 10 írnok és járulnok tisztázta és továbbította a kiadványokat, számuk 1765-ben már