Levéltári Közlemények, 54. (1983)

Levéltári Közlemények, 54. (1983) 1–2. - Ember Győző: Magyarország közigazgatása, 1711–1765 / 3–100. o.

18 Ember Győző A helytartótanács elnöke mindig az uralkodó magyarországi helytartója (locumtenens) volt. Amennyiben a nádori méltóság be volt töltve, hivatalból a nádor egyben helytartó, s így a helytartótanács elnöke is volt 1724-től 1732-ig gróf Pálffy Miklós, 1741-től 1751-ig gróf Pálffy János, 1751-től 1765-ig gróf Batthyány Lajos nádorok egyben helytartók és a helytartótanács elnökei is voltak. Az uralkodók azonban, miként a XVI. és XVII. században tették, a XVIII. században sem mindig töltötték be a nádori méltóságot. Ilyenkor a helytartót, az országgyűlés meghallgatása nélkül, maguk nevezték ki. Ez történt 1732-ben, gróf Pálffy Miklós halála után, amikor III. Károly leányának, Mária Teréziának későbbi férjét, Lotharingiai Ferenc herceget nevezte ki magyarországi helytartójává és egyben a helytartótanács elnökévé. A helytartótanács említett alaptörvényei az új kormányszerv legfontosabb tisztviselőinek, a tanácsosoknak, a tanácsosok közül kikerülő irodaigazgatónak és a titkároknak a kinevezési jogát is az uralkodó számára biztosították. Az uralkodó nevezte ki a számfeletti tanácsosokat is, akik szavazati joggal nem rendelkeztek, fizetést nem kaptak, alkalmazásuknak célja az volt, hogy a hivatali munkára felkészüljenek, gyakorlatot szerezzenek. A helytartótanács többi dolgozóját a tanács alkalmazta. A tanácsosok számát a törvény 22-ben állapította meg, kimondva, hogy az ország minden részét képviseljék, továbbá, hogy főpapok, főurak és köznemesek egyaránt legyenek közöttük. A nemesség egyes rétegei közötti arányokat a törvény nem írta elő. Az első 22 tanácsos közül 4 volt főpap, 10 főúr és 8 köznemes. 1765-re a tanácsosok száma 25-re emelkedett, közülük 2 volt főpap, 13 főúr és 10 köznemes. A főnemesek tehát az egész időszakon át túlsúlyban voltak a tanácsban. Tanulságos lenne ismerni a tanácsosok megoszlását országrészek szerint, nemkülönben azt, hogy a fő- és köznemesi tanácsosok között volt-e valamilyen hivatalon kívüli kapcsolat is, a familiáris viszonynak valamilyen formája. A helytartótanács székhelyéül a törvény Pozsonyt jelölte meg, azzal a megjegyzéssel, hogy amint lehetséges lesz, az ország központjába fog átköltözni. Tudjuk, hogy erre csak IL József uralkodása alatt került sor. A tanács munkájának folyamatosságát a törvény azáltal biztosította, hogy legalább 12 tanácsosnak állandó jelenlétét írta elő az elnök mellett, akit távollétében a rangban első tanácsos helyettesített. A tanácsosok rangsorát pontosan megállapították, és annak figyelembevételére gondosan ügyeltek. Az országgyűlés súlyt helyezett arra, hogy a helytartótanácsnak az uralkodóhoz és az uralkodói kormányhatóságokhoz való viszonyát pontosan szabályozza. A törvény határozottan leszögezte, hogy a helytartótanács királyi tanács, tehát egyetlen udvari hatóságtól sem függ, hanem közvetlenül az uralkodónak van alárendelve. Jelentéseit az uralkodó elé levél (litterae) formájában terjeszti, a királyi határozatot (resolutio) pedig válasz (rescriptum) vagy rendelet (decretum) alakjában kapja meg. A tanácsosokat őfelsége, ha bővebb felvilágosítást akar valamilyen ügyben, magához rendelheti. Ami pedig a birodalom más országaival és tartományaival való érintkezést illeti, minthogy az azokban működő kormányszervek (gubernia et regimina) közügyekben egymással levelezni nem szoktak, hanem az uralkodón keresztül érintkeznek, a helytartótanács is ehhez tartsa magát. A magyar kancelláriáról szólva, már mondottuk, hogy a helytartótanács, ha formailag nem is, lényegileg azonban alá volt rendelve ennek az udvari hatóságnak, hiszen