Levéltári Közlemények, 54. (1983)
Levéltári Közlemények, 54. (1983) 1–2. - Kállay István: A nemesi közbirtokosság / 101–147. o.
A nemesi közbirtokosság 133 bíró, a polgáriakat az uradalmi hivatalok intézték. Bizonyos párhuzamosság figyelhető meg - elsősorban úrbéri ügyekben - a köz (kis) gyűlések és az úriszék között. Ez talán azzal magyarázható, hogy úriszéket megyei rendelkezésre tartottak, így azok az úrbéri ügyek kerültek az úriszék elé, amelyeket a megye elrendelt. Ilyen volt pl. 1822-ben a tószegi jobbágyok urbáriumának végrehajtása. De erről állást foglalt a generális gyűlés is; meghatározta, hogy a jobbágyok földjeit és legelőit a várkonyi oldalon egy darabban adják ki. Ugyanez a kérdés került az 1823 májusi úriszék elé is. A közgyűlés azt az utasítást adta a direktornak, hogy próbáljon megegyezni, de ha ez nem sikerülne, akkor a „régi urbáriumot kell effectusba tenni". Az 1845 márciusi abonyi közuradalmi gyűlés úgy tartotta jónak, hogy a következő úriszéken a remanenciális földekre nézve tartsanak sorshúzást, ,jó lenne, ha arra az előkelő és jóbirtokú zsellérek alkalmaztatnának". Az úrbéri ügyeken kívül úriszék elé kerültek — néhány esetben - a közuradalmi alattvalók a regálék megsértése miatt is. 13 2 Ha külön úriszéket tartottak, annak megszervezése, a költségek elosztása és utalványozása, a jegyzőkönyv jóváhagyása és feljebbvitel esetén állásfoglalás a köz- vagy kisgyűlés elé került. 1821-ben a hanusfalvi közgyűlés a törvényes bizonyság előtt hívta fel a bérlőket, hogy a közös pénztárból ne merészeljenek pénzt kifizetni. 1826-ban az abonyi uradalmi gyűlés a Directoratust utasította, hogy „a vármegye által elrendelt úriszék tartása iránt tegye meg a szükséges lépéseket." Az igazgató a szolgabírótól kért terminust. A napirend az abonyi szőlők elbecslése volt; a becsüleveleket - az úriszék megkezdése előtt — a Szent György napi közgyűlésen mutatták be. 1829-ben Pest vármegye szolgabírája küldte meg a vármegye végzését Ókécske községnek a közös rét elvétele miatt az uraság ellen beadott folyamodványáról. A vármegye elrendelte „fiscalisi assistentia mellett" úriszék tartását. A közuradalmi gyűlés a szék tartását a direktorra bízta. Meghatározta egyúttal, hogy elnöknek egy táblabírót kérjen fel. A direktor feladata volt, hogy elérje az ókécskei elöljárók példás büntetését, amiért a vitatott rétet lekaszáltatták. 133 1830 januárjában Pest vármegye tiszti ügyésze arról értesítette az abonyi közbirtokosságot, hogy „az úriszéket az idő alkalmatlansága miatt tavaszra elhalasztani kívánja". Az úriszéket végül áprilisban, illetve augusztusban, majd decemberben tartották. Mivel az ügyet eldönteni nem tudták, az uradalom recursussal fordult a királyi kancelláriához. 1832-ben Pest vármegye végzése szerint némely, a földesuraságok által használt tószegi úrbéri sessiót ki kellett adni a jobbágyoknak. A vármegye szerint az abonyi uradalomhoz tartozó jobbágyoknak sok panaszuk van, amely az úriszékre tartozna. Ezért szükségesnek látta mielőbb úriszék tartását. A közuradalom válasza: eléjük nem kerültek olyan panaszok, amelyek intézésére úriszéket kellene tartani. Ezért úriszék tartását nem látták szükségesnek. 134 Az 1840 márciusi úriszéket az abonyi direktor szervezte. Közbíráknak három táblabírót, a szolgabírót és esküdtjét hívta meg. A jegyzői teendőket a szolgabíró Írnoka végezte. Az 1842 áprilisi uradalmi gyűlésnek jelentették, hogy „szükséges lenne határozni az úriszék felől". A gyűlés határozata: az úrbéri perek végrehajtását nem kell akadályozni, I32 Uo. 1822. ápr. 25. No. 1.; 1823. ápr. 24. No. 2.; máj. 8. No. 1.; máj. 11. No. 7.; 1845. mára 30. No. 16. 133 Uo. 1821. jún. 7. No. 4.; 1826. dec. 27. No. 176.; 1829. máj. 10. No. 44. 134 Uo. 1830. jan. 10. No. 2.; 1832. szept. 5. No. 61.
