Levéltári Közlemények, 54. (1983)
Levéltári Közlemények, 54. (1983) 1–2. - Kállay István: A nemesi közbirtokosság / 101–147. o.
A nemesi közbirtokosság 129 jelenlétében összeírták, de - a közgyám felügyelete mellett - az özvegy kezén maradt. 1 J 8 Abony mezőváros bírósága 1841-ben jelentette, hogy a városi tútor meghalt. A közuradalmi gyűlés másik közgyámot nevezett ki; az irományok, a számadások és a pénz átadására egy - két közbirtokosból és ügyészből álló — bizottságot küldött ki. Altmann József tútor jelentette, hogy Perl Gábor elhaltával árvák és több rendbeli adósság maradt. A tútor el akarta adni Perl házát, de a földesúr haszonbérlője megakadályozta ebben. Az uradalmi gyűlés megkérdezte a haszonbérlőt, hogy elvállalja-e az árvák tartását, vagy átadja-e a vagyont a közgyámnak. A bérlő az utóbbit választotta. Altmannért különben apja vállalt kezességet. 1843-ban kérte, hogy a közbirtokosság mentse fel a jótállás alól. A felmentést csak akkor kapta meg, miután fia minden hiba nélkül elszámolt az árvapénzekről. 119 Az árvapénzek kezelését a vármegye is figyelemmel kísérte. 1845-ben felszólította az abonyi közuradalmat: közölje, hogyan kezeli az árva-tőkéket. A számadást — az uradalom megkeresésére — a szolgabíró vizsgálta felül és jelentett róla a vármegyének. A közbirtokosság éberen ügyelt arra, hogy az árvavagyon készpénzzé tételéről, gyámok állításáról az illető közbirtokos földesúr véleményét mindig kikérjék. 120 C) A kegyúri jog gyakorlása A kegyúri jog bizonyos terhekkel kapcsolatos kiváltságok összessége, amelyet az egyház templomok, kápolnák javadalmak alapítóinak és azok jogutódjainak engedett. A kegyúri jog gyakorlása nem kis terhet (egyházi személyek fizetése, épületek építése és fenntartása) rótt a közbirtokosságokra. A hanusfalvi paróchus pl. 1813-ban a paróchia építéséhez kért uradalmi segítséget. 1817-ben volt a kecskéi templom építése az abonyi közgyűlés napirendjén. Az építés-számadást a közgyűlés revideálta, utána a templom levéltárába tették. Ugyanebben az évben építtettek a káplán számára lakást, mivel a régi - a lóistálló mellett — egészségtelen és nedves volt. „A lovak dobogása miatt a káplán sem tanulni, sem aludni nem tud" - írta a plébános. A közbirtokosság feladata volt a temetők kijelölése is. 1836-ban javíttatták az abonyi templom orgonáját (a munkát Vogelton János orgonacsináló végezte). Az enyvezésben azonban valami hibát követett el, úgyhogy újból a helyszínre rendelték. Vogelton legalább az útiköltsége megtérítését kérte. A közgyűlés állásfoglalása: „az orgonacsinyáló a maga munkájáért legalább egy évig jót állani köteles. Ezért semmi jutalmat sem érdemel." Végül a templom pénztárából megkapta az útiköltséget. A templomi pénztárról számadást kellett' vezetni, amelyet a compossessoratus ellenőrzött. 121 1 ' 8 Uo. 1838. szept. 29. No. 73.; 1841. jún. 29. No. 89. Degré: i. m. 87. p. 119 OL, P 2. (Abonyi közbirtokosság.) 12. tétel 1841. nov. 21. No. 150.; 1842. jan. 2. No. 4.; 1843. nov. 17. No. 124. iao Uo. 1845. máj. 18. No. 48.; okt. 12. No. 84.; 1847. jan. 17. No. 15.; ápr. 6. No. 43. 131 Uo. 1817. jan. 19. No. 5.; szept 8. No. 3.; 1824. ápr. 24. No. 27-28.; 1836. febr. 17. No. 7. OL, P 89. (Dessewffy család) 11. tétel 1813. máj. 25. No. 10. 9 Levéltári Közlemények 1983/1-2
