Levéltári Közlemények, 54. (1983)
Levéltári Közlemények, 54. (1983) 1–2. - Kállay István: A nemesi közbirtokosság / 101–147. o.
120 Kállay István a földesurak tetszés szerint használhattak. A törvényes bizonyság és a szomszéd birtokosok közreműködésével 1821-ben megújították a határjeleket. A határlevél a levéltárba került. A határozat szerint az uradalmi mérnök csak a gyűlés által szükségesnek ítélt méréseket végezhetett, a közbirtokosok egyénenként nem kérhettek felmérést. Az 1822 májusi kisgyűlés 1000 Ft-ot utalt ki a mérnöknek, hogy a tószegi térképet készítse el hitelesítésre, jelölje ki a vetésforgókat és a kaszálókat. 93 Az abonyi közbirtokosság 1824-ben felmondott a kötelességét nem teljesítő mérnöknek. Mivel azonban földmérési munkákra szüksége volt, évente egyszer - a közgyűlés által meghatározott időben — napidíjasokat alkalmaztak. Feladatuk volt a beitelkek felmérése, a közbirtokos urak legelőilletékének kihasítása, szép — több darabból álló - mappa készítése, „igaz funduális könyv" felfektetése. A felmérést szünet nélkül kellett végezni; a térképeken az utcák vonalát feltüntetni. A jogszabály ellenére is volt olyan közbirtokos, aki tiltakozott a közköltséges felmérés ellen. 94 A paksi közbirtokosság 1828-ban az arányosításra bizottságot (deputatio) küldött ki, amely a közös pénzen fogadott földmérő mérnök kötelmeit szabályozta, ő mérte fel a jobbágyok minden úrbéri járandóságát, a belső és külső telkeket. Munkájához minél előbb hozzá kellett fognia. A földesuraknak maradó részt úgy kellett koncentrálnia, hogy egy-egynek a földje lehetőleg egy tagban legyen. Funduális könyvet fektetett fel. Munkájához kocsit és napszámosokat kapott segítségül. 95 6. Levéltár Iratai őrzésére a közbirtokosság levéltárat hozott létre, kezelésére levéltárost (conservator, actuarius) alkalmazott. Az actuarius nemcsak a levéltárat kezelte, hanem „a közuradalom írásbeli dolgainak rendes folyamatát biztosította, a gyűlésen hozott végzések jegyzőkönyvét rendben vezette, az uradalmat illető irományokat, számadásokat, mappákat jegyzékelte". Az abonyi actuarius 1821-ben évi 300 Ft fizetést kapott. Az alkalmazásnál az ifjabb közbirtokos urakat és a helybeli lakosokat előnyben részesítették. Az actuarius egyéb munkát is végzett; építkezéseket szemlélt meg, borokat konfiskált stb. A levéltár kulcsát — a pénztáréval együtt - az igazgató vagy az aligazgató őrizte. 96 A levéltárak iratanyaga birtokjogi iratokból, adománylevelekből, jegyzőkönyvekből, szerződésekből, perekből állt. Fennmaradt a XVIII. század végéről a mezőcsáti 93 OL, P 89. (Dessewffy család) 11. tétel 1813. máj. 25. No. 5. OL, P 2. (Abonyi közbirtokosság.) 12. tétel. 1818. ápr. 19. No. 9.; 1821. máj. 27. No. 9.; 1822. márc. 17. No. 10.; máj. 27. No. 10. 94 OL, P 2. (Abonyi közbirtokosság.) 12. téteL 1824. máj. 23. No. 2-3.; okt 17. No. 2.; 1836. mára 27. No. 27. 9S OL, Daióczy család levéltára. (P 961.) 19. téteL 1828. júa 8. 96 OL, P 1202. (Tiszolci közbirtokosság.) 1789. jan. 17. OL, P 2. (Abonyi közbirtokosság.) 12. tétel. 1821. mái. 27. No. 17.; 1822. szept 29. No. 15.; 1823. jan. 5. No. 5.; máj. 8. No. 2.
