Levéltári Közlemények, 53. (1982)
Levéltári Közlemények, 53. (1982) 2. - Dümmerth Dezső: A magyar köznemesi társadalom élettörténetéből : a Tetétleni–Földváry família sorsa és birtoklása az Árpád-kortól a XIX. század küszöbéig / 207–260. o.
234 Dümmerth Dezső Később, amikor a hetvenes évek derekán a tiszántúli kuruc mozgalmak komolyabb méreteket kezdtek ölteni, és 1678-ban Thököly nagyjelentőségű háborúja megkezdődött, a família vér szerinti leszármazói is úgy mutatkoznak, mint akik nem akarják elhagyni a király hűségét. A vármegyei nemesség valójában ellensége volt ugyan a Habsburg-kormányzatnak, és a német katonaság garázdálkodásainak, a kuruckodásban azonban még Thököly vezérlete alatt sem látott mást, mint földesúri létüket fenyegető parasztmozgalmat, melyet különben is rövidesen kompromittált a törökkel való szövetség. * ° ° Nagy volt a különbség azonban az udvari köröktől mégis csak távolálló, megyei élet, és az aulikus szerepkör között, melyre a főváros, és részben ausztriai földjeinek biztonságában csupán Földváry András vállalkozott. Nógrád vármegye, ahol egyelőre Földváry György gyermekei, vejei és unokái többnyire tömörültek, mentes maradt a császári vagyonelkobzásoktól, a kuruc mozgalmak azonban rövidesen idáig is elhatottak. A vármegye alispánja, Libercsey Mihály, aki még 1638-ban Földváry Györgynek Zsófia nevű leányát vette nőül, a féktelen zsarnoksági hajlamában „kuruccá" változó gróf Balassa Imre birtokháborításaiért szenvedett sokat, töretlen királyhűségében. 1 ° 1 Mikor pedig a Thökölyt kísérő török seregek is rátörtek a vármegyére, a fegyveres ellenállók között ott találjuk Földváry Lászlót is, a IV. lineát megalapító Mihálynak és Bossányi Évának fiát (1. 4. táblázat). A királyhű Földváry Lászlót csak elkeseredett küzdelem után, súlyos sebekben tudja elfogni a török, mivel keményen vagdalkozik. Mint a szultán rabját, először Galatába viszik, és a börtönben a török felcser gondos, orvosi kezelésben részesíti. Nem emberbaráti szeretetből természetesen, hanem azért, hogy alkalmas legyen a gályarabságra. Éveket tölt teljesen reménytelen helyzetében, mint gályarab, míg végül, csodával határos módon sikerül hazatérnie. A bal vállán kapott sérülése mindazonáltal olyan súlyos volt, hogy fél kezét élete végéig nem tudta a feje fölé emelni. 1 ° 2 Még ezek a fizikai nyomokat hagyó, nyomasztó emlékek sem törték meg azonban, mert 1697-ben, Tokaji Ferenc felkelése idején ismét fegyvert ragad és lóra ül, mint Nógrád vármegye nemesi inszurrekciójának hadnagya. Ekkor meg a jobb vállára kap olyan vágást, hogy a csontja eltörik, de életben marad. 103 Pedig már nem a török az ellenség, hiszen 1686 után az ország „felszabadítása" megtörtént. A német abszolutizmus azonban teljes súlyával újra feléledt, és az 1687-ben összehívott országgyűlésre csak azért volt szükség, hogy az ország lemondjon hivatalos formák között is szabad királyválasztó jogáról, és az aranybulla híres, még 1222-ből való ellenállási záradékáról. Arról a törvénycikkről, melyre a felkelők, köztük Thököly is joggal hivatkoztak: ha a király megszegi a szabadságjogokra tett esküjét, az alattvalóknak joguk van fegyverrel is kényszeríteni annak betartására. Ezért helyez nagy súlyt Lipót és kormányzata e törvénycikk törlésére, melynek megsemmisítését ugyancsak törvénytelen úton, megvesztegetéssel és terrorral éri el. 104 A 100 Magyarország története, i. m. II. köt. 316. 10 'Nagy Iván, VII. köt. 105. l02 Misc. fasc. 3. Szilassy György, Básthy Imre és Básthy János írásos tanúbizonyságai 1725-ből, akik Földváry Lászlót személyesen ismerték, valamint ismertek olyanokat is, akik vele együtt voltak török fogságban. (A tanúságtevők valamennyien nógrádi földbirtokosok, az utóbbi kettő Nógrád vármegye esküdtje.) 1 ° 3 Szilassy György bizonysága, uo. 1 ° 4 Magyarország története, i. m. II. köt. 326.
