Levéltári Közlemények, 53. (1982)
Levéltári Közlemények, 53. (1982) 2. - Dümmerth Dezső: A magyar köznemesi társadalom élettörténetéből : a Tetétleni–Földváry família sorsa és birtoklása az Árpád-kortól a XIX. század küszöbéig / 207–260. o.
A magyar köznemesi társadalom élettörténetéből 221 birtoka. Ez arra mutat, hogy kizárólag hivatali úton emelkedő szegény nemes lehetett, akit csupán szerencsés házasságkötése tett földesúrrá. Családi feljegyzéseiben is csak apósáról, anyósáról ír, saját őseiről nem emlékezik meg. Érdekesen világítja meg a hitújítás utáni évtizedek helyzetét, hogy gyermekeinek születését, keresztelését még hagyományszerűen a régi, katolikus naptárhoz rögzíti, mindenütt megemlítve Szűz Mária és a szentek ünnepnapjait. Hogy azonban ez csupán merő szokás és hivatalos gyakorlat, melynek semmi köze nem lehet hitéhez, mutatja a kassai templomban történő keresztelés. Kassán a lutheranizmus már 1547 óta tért hódított, és későbbi írások is megerősítik, hogy a Földváryak az evangélikus vallás követői voltak. 48 Nem csatlakoztak tehát a kálvinizmushoz sem. Bármilyen szigorú, hivatalos latin nyelven is fogalmaz Földváry Mihály, 1582-ben, László nevű fia születésének adatainál mégis belecsúszik feljegyzéseibe egy magyar nyelvű mondat: „.. . akkoron betegeskettem meg én, és feküttem többigh fél esztendőnél". 49 1563-1585 között 11 gyermeke születik, ezek közül azonban csak 6 nő fel. Adatok szerint Földváry Mihály 1590-ben még életben van, de 1595-ben már nem él. Ebben az évben, 1595. augusztus 19-én hal meg Bernátfalván özvegye is, Bemátfy Zsófia. 50 Ezüstneműit a gyermekei és bátyja, Bernátfy György osztják el maguk között a bernátfalvi kúriában összegyűlve, 1595. december 15-én, „az oh Calendarium zerint" 51 poharak, kanalak, láncok és zabiára való ezüstök mellett szerepel még 2 fedeles aranyos kupa és 4 aranygyűrű is. Bernátfalva az ország északkeleti részében feküdt, Erdélyhez közelebb, mint Bécshez. Az ősi Bernátfy-birtoknak ez a földrajzi helyzete döntő volt a család Szapolyai-pártállásában, a Szatmár vidékéhez fűződő Báthori-familiárisságban, s végül Bernátfy György és Földváry Bálint erdélyi szolgálataiban is. Földváry Mihály utódai éppúgy ingadoznak a két rész, a királyi és az erdélyi Magyarország között, mint apósa, és maguk a Báthoriak is. A legidősebb Földváry fiú, Imre, Erdélyt választja, és élete Bethlen Gábor szolgálatában telik el, mint Munkács várának egyik gondviselője. 52 György és János a királyi Magyarországon maradnak, míg Ferencről és Lászlóiéi nem tudunk semmi közelebbit azon kívül, hogy utódok nélkül halnak el, akár Imre és János. Az öt Földváry fivér közül egyedül csak Györgynek születnek gyermekei. 53 Rajta kívül még az egyetlen leány, Borbála, Körössy Mihály felesége hagy maga után utódokat. 4 8 Jenő, fasc. 2. A jenó'i templom-per iratai. 4 9 Signatura, i. h. 50 1595. évi osztálylevél, V. i. sl Uo. A család protestáns voltára mutat az a körülmény is, hogy az 1582-ben bevezetett Gergely pápa-féle naptárreform után is az „ó-kalendáriumot" használja, mint általában a protestánsok még jó ideig, a pápa iránti ellenszenvből. 5 2 Mise. fasc. 2. 53 Gen. jelzet alatt egy irat a Földváry-família genealógiájáról. Nagy Iván, i. m. feltételezése, hogy Mihálynak Ferenc nevű fiától származhattak az Erdélyben lakó Tancsi Földváryak, eszerint téves, mert e családi irat világosan megmondja, hogy Ferenc „házasság nélkül" halt meg. László felesége Pongrácz Anna volt, ezt Földváry György végrendeletébó'l tudjuk, valamint azt is, hogy gyermekeik nem maradtak: V. i. E végrendelet jobban olvasható másolata fennmaradt a Mocsárycsalád iratai között is: Pest m.lt. Nemesi iratok, M. 39. •i • • •'
