Levéltári Közlemények, 53. (1982)
Levéltári Közlemények, 53. (1982) 1. - Varga János: Fogalmazvány, tisztázat – eredeti, másolat : egy 1849-i kormányzói irat viszontagságai / 95–110. o.
96 Varga János által megadott iktatószámot viseli, de — amint erre Barta rámutatott — az iratok közt nem az iktatószámok sorrendjéből logikusan következő helyen, hanem az 1849. május 2-án Csányi László erdélyi országos biztos által Kossuthhoz intézett levélnél, illetőleg annak mellékleteként található,mégpedig eredeti tisztázat formájában,sőt Barta azt is megjegyzi, hogy Kossuth szóban forgó utasításának a 6219. szám alatt „nincs fogalmazványa". 8 Az előbbi annak tulajdonítható, hogy a tisztázatot Csányi küldte vissza, a fogalmazvány hiányának okaival viszont, mivel e hiány nem egyedi eset, senki nem foglalkozott. De mit, honnét és hogyan publikált a Pesti Napló, amelynek közleményéről az egyetlen Deákon kívül senki nem vett tudomást? Az R. M. A. szignóval jelölt közreadó bevezetésképpen arról tájékoztat, hogy az iratot Janovics Jenő, a kolozsvári színház egykori híres igazgatója „nemrégiben" találta meg egy kolozsvári ház udvarán, a föld alatt egy megfeketedett ládában, mégpedig felső részén egy kicsit égetten, aminek folytán az iktatószámból csupán a 219 maradt. Már e körülmény is arról tanúskodik, hogy e közlésnek a Magyar Országos Levéltár állományához tartozó tisztázat semmiképpen sem szolgálhatott alapjául, mert az eredeti tisztázaton károsodás nem észlelhető. Továbbá: a Pesti Napló szerint az irat aláírása: „Kossuth Lajos kormányzó m. k." A pubükáló annak idején kikérte a dokumentumról Marczali Henrik professzor véleményét, aki - ugyancsak a Pesti Hírlap szerint — úgy nyilatkozott, hogy az irat „feltétlenül a kormányzóság debreceni levéltárából származik, ottani írnok kezeírása", továbbá „a stílusból tökéletesen Kossuthra, a tavaszi hadjárat győzelmes Kossuthjára ismer". A fentiek perdöntő bizonyítékok arra, hogy a Pesti Naplónak nem az Országos Levéltárban őrzött irattal volt dolga. Hiszen ez utóbbin Kossuth saját kezű névaláírása található, a Pesti Hírlaphoz került — azóta persze ismét elkallódott — iratot viszont Kossuth nem saját kezűleg írta alá. Egyrészt ugyanis az „m. k" azt jelenti, hogy maga kezével, ilyen formulát azonban csupán akkor alkalmaztak, ha vagy másvalaki által, de a kiadó nevében írt fogalmazványról, vagy pedig akár a fogalmazványnak, akár a tisztázatnak másolatáról volt szó. Marczalinak, aki — munkái rá a tanúk — ismerte Kossuth saját kezű aláírását, ezen aláírás hiányában volt szüksége a dokumentum hitelességének bizonyítása érdekében annak hangsúlyozására, hogy „a stílusból" ismer Kossuthra. Vizsgáljuk most már meg a Barta által pubükált eredeti tisztázat szövegét, valamint a Pesti Hírlapban közreadott szöveget. A kettő csaknem mindenben egyezik, bizonyos eltérések mégis felfedezhetők közöttük. Ezek az alábbiak: • Az eredetiben A Pesti Naplóban a) a 10. bekezdés első sorában: „Értesse ön meg e szót, mint egy becsületes ember szavát, s a nemzet nevében kimondott kötelezését..." »L. Barta i. m. V. 139. — Igaz, Barta a Kossuth Lajos 1848j49-ben c. sorozat előző - IV. kötetében (Bp., 1953.) még úgy vélte, hogy a Csányi által visszaküldött példány másolat (L erre az idézett kötet 890. lapjának 1. sz. jegyzetét), de később módosította álláspontját. „Értesse ön meg e szót, mint egy becsületes ember szavát s ... nevében kimondott kötelezését..."
