Levéltári Közlemények, 53. (1982)

Levéltári Közlemények, 53. (1982) 1. - Borsa Iván: Az iratfényképezés a Magyar Országos Levéltárban, 1899–1974 / 79–93. o.

Az iratfényképezés az Országos Levéltárban 85 importját is, valamint a budapesti Calderoni cég által konstruált automatikus előhívó gép és egy favázas filmolvasó beszerzését is. 43 Bár a műhely dolgozói nehezen barátkoztak meg az új kamerával, 44 kezdettől fogva két műszakban, majd 1968-tól egy műszakban dolgozott, mig 1973-ban nyugalomba vonult". A közel másfél évtizede összegyűlő filmek részben a már említett módon felvágva, részben — egyre nagyobb számban — eredeti 50 méteres fémdobozaikban, kisebb-nagyobb tornyokba rakva álltak a Diplomatikai Levéltár raktárának szabvány polcain. Sem a hely­kihasználás, sem a filmek hozzáférhetősége nem volt megfelelő. Új filmtár megszervezése és berendezése elengedhetetlenné vált. Az Országos Levéltár 1948. február 12-én levélben fordult a washingtoni Nemzeti Levéltárhoz, majd 23-án Lotz János stockholmi egyetemi tanárhoz, s felvilágosítást kért olyan kérdésekre, hogy a filmeket tekercsekben őrzik-e vagy felvágva, mindkét esetben milyen módon, milyen hőfokon tárolják, hogyan szabá­lyozzák a hőfokot és milyen módszerekkel érhető el a filmek élettartamának fokozása. A washingtoni Nemzeti Levéltár, valamint az általa ajánlott szakértők (Library of Congress, V. D. Taté, a Massachusetts Institute of Technology könyvtárainak igazgatója és a michigani E. B. Power) tanácsai alapján 45 1949-ben a Magyar Tudományos Tanács anyagi támogatásával megépült egy kb. 6000 darab 30 méteres filmtekercs befogadására alkalmas filmraktár a földszint 14. számú helyiségében. A filmet bakelit orsókon karton­dobozokban faállványokon helyezték el. Az első tekercsek 1950 januárjában kerültek az új filmtárba. 46 A leírt technikai fejlesztés természetesen személyi bővülést is eredményezett, és a felvételezési kapacitás évi félmillió felvételt tett lehetővé. (Az 50-es évek végéig a műhely még egy Linhoff-gyártmányú síkfilm-felvevővel 47 egy Kodak és néhány Dokumator leolvasóval, valamint egy meglehetősen kezdetleges, csupán perforált film másolását szük­ség esetén biztosító berendezéssel egészült ki.) Ebben az évtizedben (1949-1958) állan­dósult a programnak az a része, hogy az Országos Levéltárnak azokat a törzsegységeit (fondjait, állagait) vették filmre biztonsági célzattal, amelyek megfelelő mértékben rende­zettek voltak és levéltári értékük is indokolttá tette, hogy filmre kerüljenek. Ezzel pár­huzamosan folyt főleg egyházi levéltárak Ha Bálint által kiválasztott anyagának felvétele­zése azzal a törekvéssel, hogy az időhatár 1526 helyett 1711-ig tolódjék ki. - A Levél­tárak Országos Központjának intézkedései eredményezték, hogy a program második része, amely kezdettől fogva kettős célt valósított meg — az Országos Levéltár szemszö­géből a hagyományos állománygyarapítást, az érintett levéltárakéból a biztonsági célt szolgálta -, szervezettebbé vált. Sor került a hazai levéltárak, könyvtárak és múzeumok Mohács előtti levéltári anyagának és török nyelvű iratainak felvételezésére. Ezeket követte a megyék közgyűlési és a városok tanácsülési jegyzőkönyvei 1723 előtti köteteinek, a református egyház által bemutatott levéltári anyagnak felvételezése. 43 OL-K 726-1948-1127, OL-Y 7-1949-26. 44 OL-Y 7-1949-107. 45 A levelezés V; D. Tate-tel volt intenzív. OL-Y 7-1948-48. 46 OL-Y 7-1948-452, 1948-641. Az orsókra: OL-Y 7-1949-444, dobozokra: OL-Y 7-1949-762. - A filmtárat 1953-ban és 1954-ben újabb állványokkal egészítették ki. (OL-Y 7-1954-157, 216.) 47 OL-Y 7-1950-773.

Next

/
Oldalképek
Tartalom