Levéltári Közlemények, 53. (1982)
Levéltári Közlemények, 53. (1982) 1. - Borsa Iván: Az iratfényképezés a Magyar Országos Levéltárban, 1899–1974 / 79–93. o.
Az iratfényképezés az Országos Levéltárban 83 A Levéltár 1943-ban és 1944-ben anyaggyarapító mikrofilmezését nagyszabásúnak tekintendő biztonsági mikrofilmezéssel egészítette ki, s a kettőt párhuzamosan folytatta. 29 Ezt a feszített programot a Levéltár azért tudta vállalni, mert egyrészt az évek folyamán fotoműhelyét további kézi kamerák, iratot üveglappal leszorító felvételező asztal, s más felszerelések vásárlásával fejlesztette, 30 másrészt alkalmazottai 1944-ben már éjjelnappali munkával igyekeztek minél több biztonsági felvételt készíteni. 3 i A mikrofilmezés megindulásával egyidejűleg jelentkezett az az igény is, hogy magánosok és intézmények rendelésre fotómásolatot kívántak kapni. Ezekben az években a mikrofilm és az arról készült nagyítás (fénykép) együtt járt, hisz olvasókészülékek még nem álltak rendelkezésre. 32 A rendelésre készült felvételek és nagyítások számáról statisztika nem készült. Az Országos Levéltár által végzett mikrofilmezés jelentőségét mutatja, hogy az anyaggyarapítási és a biztonsági mikrofilmezés keretében készített felvételek felhasználásával nemcsak a saját, hanem két másik intézmény igényeit is ki tudta elégíteni. Václav Chaloupecky, a pozsonyi egyetem történeti szemináriumának vezetője 1938, július 6-án kérte, hogy a Levéltár készítsen részükre 24 X 30 cm-es nagyítást a Szlovákiában készített felvételekről. 33 Erre azonban a közbejött nemzetközi események miatt csak évek múltán került sor, amikor Bronislav Varsík, a szlovák levéltárak és könyvtárak állami felügyelője 1941-ben két részletben 13 000 szlovák koronát utalt át, amelynek fejében a Levéltár közel 2000 nagyítást küldött. 34 1944 januárjában az Erdélyi Tudományos Intézet és az Erdélyi Múzeum Egyesület (Kolozsvár) kérte, hogy az erdélyi vonatkozású oklevelekről másolatokat (nagyításokat) kaphasson. A Levéltár ugyan megkezdte a biztonsági filmezéssel párhuzamosan a nagyítások két példányban történő készítését is, de ez a felvételezésnél sokkal lassabban haladt, míg meg nem szűnt. A Levéltár ezért nem vállalta újabb fényképek készítését a kolozsvári intézetek részére, de mikrofilmjeit a két erdélyi intézmény fényképészeinek rendelkezésére bocsátotta, akik a Magyar Nemzeti Múzeum fotoműhelyében a maguk és részben az Országos Levéltár részére is készítettek nagyításokat. 35 Az Országos Levéltár eredményes fototevékenységének hatását kell látni abban a javaslatban is, amelyet Nyáry Iván alezredes, a m. kir. Hadilevéltár alosztályvezetője 1938. április 4-én terjesztett parancsnoka elé, s amelyben tulajdonképpen az Országos Levéltár eredményeit és tapasztalatait vette alapul. (Érdekessége Nyáry javaslatának, hogy felvetette egy adagoló automata gondolatát, amelyet a Haditechnikai Intézettel gondolt kidolgoztatni. Javaslatai nem valósultak meg.) 36 39 1944. június 3-án hazai magánlevéltárak filmezésére kér hitelt 1945-re, miután 1944-re is kapott. (OL-K 636-1943-79592, OL-Y 1-1944-751.) 30 PL OL-Y 1-1936-679, OL-Y 1-1943-1865. 31 A Levéltárnak ekkor egy szakvizsgázott fényképésze volt, a Rád cégtől átvett Magyar Lajos. A felvételező és a filmkidolgozó munkát jelentős mértékben a Levéltár többi dolgozója végezte. 32 A filmek ellenőrzése is úgy történt, hogy a diavetítővel egy levéltáros a filmet falra vetítette, míg a másik a fal előtt ülve a felvételt ellenőrizte. 33 OL-Y 1-1944-962,1938-972. 34 Uo., 1941-477 és 947; 1942-2131 és 2641. 3 5 OL-K 636-1944-66107; OL-Y 1-1944-61. 36 Nyáry javaslatában hivatkozik is „az Országos Levéltár szakelőadójával, dr. Pálffy Ilonával" folytatott megbeszélésére. Hadtörténelmi Levéltár, Hadilevéltár 1938-356 és 1939-1049. 6*
