Levéltári Közlemények, 53. (1982)

Levéltári Közlemények, 53. (1982) 1. - Sulitková, Ludmila: Az utolsó Árpád-házi uralkodó, III. András kancelláriájának működése és személyzete : Historické študie, XXV., 1981. 175–214 / 35–78. o.

///. András kancellár iá fának működése 69 kívüli hamisítványon

158r és egy nem egészen bizonyosan kancelláriai származású oklevélen

159 kívül a városok számára kiadott oklevelek mind kancelláriai eredetűek. Az oklevelet nyerők hierarchiájában a korlátozott jogérvényű oklevelek esetében is a világi nemesek voltak abszolút túlsúlyban az összes társadalmi réteg közül.

160 Ezeknek az okleveleknek fentebb elvégzett elemzése során már utaltunk rá, hogy közöttük nem akadtunk egyetlen nem kancelláriai eredetű oklevélre sem. Ha most a III. András nevében kibocsátott összes oklevélformát (ideértve a deperditumokat is), mint egészet próbáljuk értékelni, megállapításaink még inkább meggyőzőnek tetszhetnek, hiszen a világi nemesek érdekében kiállított és a többi kedvezményezett számára készült oklevelek aránya 430:203, tehát az okleveleknek kb. 68%-a a nemesek számára készült, s ebből mintegy 51% a nemesség előkelőbb rétegei számára. Hogy a világi nemesek a királyi oklevelek előnyben részesített kedvezményezettjei voltak, mégpedig nem csupán a XIII. század végén, hanem már a korábbi évtizedekben is,

161 ezt mi középeurópai viszonylatban a magyarországi viszonyok sajátosságaként értékeljük.

16 2 Amint azt már hangsúlyoztuk, III. András kancelláriájának vizsgálatában komoly korlátokat jelent a korábbi korszakok hasonló diplomatikai feldolgozásainak hiánya, elsősorban a felelősségteljes összehasonlítás elvégzésében.

163 Jóllehet ennél fogva az általunk vizsgált anyagból adódó legfontosabb szempontok megragadására kellett vizsgálódásunkat korlátoznunk, mégis — tudatában annak, hogy egy kancelláriának elszigetelt jelenségként való értékelése bizonyos vonatkozásban helytelen elképzelésekhez vezethet — igyekeztünk minden hozzáférhető részadatot felhasználni az összehasonlításra. S ha 158

Hybbe község kiváltságainak megerősítése - 1297. (júl. 23. eló'tt), CAC, 10,163. sz., MTA Kézirattár, 35. sz. 159

Az 1293-i (júl. 23. előtt) kiadatlan oklevél (SOKA, Banská Bystrica - Besztercebánya, Priehr. I, bl. L, f. 1, no 3.), ugyan stilisztikai szempontból a sztereotip formulákban megfelel a kancelláriai gyakorlatnak, de eltérő, feltűnő pecsételése módja - csupán ezen az oklevélen található zöld viaszból nyomtatott felségi pecsét (töredék) - <vö. a 28. sz. jegyzettel), a dpm formulában Teodor fehérvári prépost alkancellári tisztségének említése nélkül szerepel, továbbá úgy tűnik, mintha IV. Béla megerősített oklevelében némely rendelkezés nem mindenben felelne meg a valóságnak. - Vö. L. Juck: Vysady stredovekych miest a mesteriek na Slovensku (A középkori városok és mezővárosok kiváltságai a mai Szlovákia területén, 1. kötet - nyomdában). 160 Az általunk azonosított 136 mandátum (köztük a deperditumok) címzettjei közt csupán látszólag vannak túlsúlyban (96 esetben) az egyházi intézmények (ezek azonban hiteleshelyi minőségükben), minthogy 64 esetben iktatási mandátumról van szó, s ezek rendelkezései ténylegesen a világi nemesség soraiból kikerült kedvezményezettek érdekeit szolgálták. Vö. a 115. sz. jegyzettel. 16

' Azt, hogy erre már a XIII. század harmincas éveitől is akad példa, R. Marsina bizonyította diplomatikai tanulmányaiban: Marsina, R.: Studie k slovenskému diplomatám, 1/2,11. 16 2 Uo. 12. - A korabeli cseh társadalomban például még mindig az egyházi személyek és intézmények voltak abszolút fölényben az oklevélnyerők közt. - Vö.: Pojsl, M.-k'eholka, /.Sulitková, L: i. m. 340-342. ""Legjobban III. András közvetlen elődje, IV. László (1272-1290) kancelláriájának részletes diplomatikai feldolgozása hiányzott munkánk során.