Levéltári Közlemények, 53. (1982)
Levéltári Közlemények, 53. (1982) 1. - Sulitková, Ludmila: Az utolsó Árpád-házi uralkodó, III. András kancelláriájának működése és személyzete : Historické študie, XXV., 1981. 175–214 / 35–78. o.
77/. András kancelláriáfának működése 57 feltételezésünk szerint az országbírói kancelláriából kerülhetett ki, minthogy a privilégium mindkét fennmaradt egyenértékű eredetijének grafikai kiállítása teljes mértékben eltér a III. András nevében kibocsátott többi oklevél írásának jellegétől.* 02 Az önálló országbírói kancellária létezését látszik megbízhatóan igazolni az 1298. (júl. 23. és dec. 31.) keltezésű másik oklevél stilisztikai és grafikai szempontból úgyszintén egyedülálló módja. 103 A királyi kancellária megállapodott szokásaitól külalakjukban, szerkezetükben eltérő kiállítású oklevelek másik csoportját a bizonyíthatóan oklevélnyerői környezetben készült oklevelek, ill. a hamisítványok alkotják. A jogi szempontból kifogástalan, oklevélnyerői környezetben kiállított oklevelek, amelyek kivétel nélkül egyházi intézményekben keletkeztek, összesen 22 privilégiumot, illetve Nos-oklevelet jelentenek. A legtöbb ilyen oklevél, szám szerint 9, az esztergomi káptalanból származik, összesen kilenc hamisítványt sikerült regisztrálnunk, 1 ° 4 ezeket is kizárólag a privilégiumok két típusában. • Memoriátisok A privilégiumokat és Nos-okleveleket nyitott formában állították ki, s alighanem ugyancsak a nyitott forma 1 ° 5 jellemezte az űn. Damus (dátum) pro memoria (litterae 1 ° 2 Vö. a 16. sz, jegyzettel. Ezt a privilégiumot Márton alországbíró érdekében adták ki, aki István országbíró familiárisa volt. Vö. a 101. sz. jegyzettel. 103 CDP, 6, 322. sz., Dl 1516. Ezt a privilégiumot egy semmilyen más oklevélben máshol nem azonosított kéz írta, a sztereotip formulák közül a promulgatío megfelel a kancelláriai gyakorlatnak. A dispositiot terjengős megfogalmazás, néhány tény többszöri ismétlése, hangsúlyozása jellemzi, amelyben a király az Ákos nembeli István báró, országbírója hűséges érdemeit méltányolja, s maga az oklevél az ő érdekeit szolgálja. Jóllehet az országbíró hűségét és érdemeit meglehetősen szokatlanul hízelgő formában fejti ki és sorolja fel, aligha férhet hozzá kétség, hogy a vezető országos méltóság számára rendelt oklevelet a király akarata és tudomása nélkül nem lehetett kiadni, az ő egyetértése az oklevéladáshoz ebben az esetben szükséges volt. Kézenfekvőnek látszik tehát annak feltételezése, hogy a király kedvező döntése alapján maga István bízta meg az országbírói kancellária valamely jegyzőjét az oklevél elkészítésével. Az önálló országbírói kancellária létezését a fenti tények alapján is inkább feltételezhetjük, minthogy az általunk vizsgált anyag közvetve bizonyítja a rangban alacsonyabban álló tisztségviselő önálló kancelláriájának létezését. Az 1293. nov. 26. keltezésű oklevélben (CDP, 8, 273. sz., Dl 40 218) ugyanis említés történik Demeter zólyomi ispán protonotáriusáról. I04 1290. júl. 2§., CAC, 10, 2. sz; 1290. júl. 29., CDH, 6/1, 45-47., Dl 94 399; 1291. szept. 11., CDP, 7, 182. sz., SÓBA, Levofca-Lőcse, Szepesi káptalan magánlevéltára, Ser. I, f. l,no 3; 1293. jún. 1., CDP/Okl. 134. sz., Dl 1370; 1293., Smic\, 7,144. sz.; 1297. jan. 3., CDH, 7/4,245. sz.; 1297. (júl. 23. előtt), CAC, 10, 163. sz., MTA Kézirattár, 35. sz.; 1297. nov. 2. (? = sexto nonas novembris), CDH, 7/5, 351. sz., SÓBA, Levoca-Lőcse, Szepesi káptalan magánlevéltára, Ser. I, f. 1, no 4; 1298. (júl. 23-dec. 31.), CAC, 10,192. sz., OPSA, Lad. Y, no 57. 1 ° s Feltételezésünket az 1299. júl. 8-i keltezésű oklevélre (kiadatlan, Dl 58 437) alapozzuk, amely a jelzett nyolc memoriális közül egyedüliként maradt fenn eredetiben, s amelyet nyilvánvalóan nyitott formában, pergamencsíkkal függesztett pecséttel pecsételtek le. Szentpétery feltételezi, hogy a memoriálisok nyitott alakúak voltak {Szentpétery: Oklevéltan 100.).R. Marsina jelzi, hogy a memoriálisok mind zárt, mind pedig nyitott formában előfordultak, és korlátozott jogi érvényességük miatt leveleknek nevezi őket {Marsina, R.: Ceskoslovenská diplomatika, 1. kot. - egyetemi tankönyv, 119.).
