Levéltári Közlemények, 53. (1982)

Levéltári Közlemények, 53. (1982) 1. - Sulitková, Ludmila: Az utolsó Árpád-házi uralkodó, III. András kancelláriájának működése és személyzete : Historické študie, XXV., 1981. 175–214 / 35–78. o.

1 ///. András kancelláriájának működése 47 gatio szerepelt: „(Proinde)

5 8 ad universorum (tam presendum quam futuronim) notiriam (harum serié) (litteranim) volumus pervenire". A II. típus is eléggé gyakori (24%), amely csupán a „tenoré presencium" fordulat következetes alkalmazásával tér el csekély mértékben az előbbitől: „(Proinde) ad universorum (tam presencium quam futuronim) noticiam (harum serié) tenoré presendum volumus pervenire". A promulgatio után következő narratio bevezető részében részletesen felsorolják azokat az okokat, amelyek az egyes jogi vagy fizikai személyek javára meghozott döntéshez, illetve ennek oklevélben való rögzítéséhez vezettek. Annak ellenére, hogy a vizsgált oklevelekben a megfogalmazásukhoz felhasznált szókincs lényegében konstansnak tekinthető, mégis, az okleveleknek ebben a részében előforduló fordulatok csak nagyon ritkán egyeznek meg, nyilvánvalóan azért, mert minden egyes esetben (különösen az úgynevezett érdemfelsoroló narratio esetében)

59 konkrét megfogalmazásra volt szükség. Épp ezért nem sikerült valamilyen megállapodott narratio-típust kimutatnunk. Elemzésünk arra is fényt derített, hogy megfogalmazásuk során nem követték a formuláriumok mintáit, ugyanakkor hiábavalónak bizonyult az a törekvésünk is, hogy a narratiók szövegezése alapján a királyi kancellária valamely jegyzőjének személyes stílusjegyeit kigyújtsuk, rögzítsük. Ha eltekintünk a formulák sorrendjében következő dispositio elemzésétől, megint csak egy jelentős mértékben sztereotip oklevélformulába, a promulgatióba ütközünk. Oklevélanyagunkban a corroboratio két alaptípusával találkozunk. A privilégiumok döntő többségében (75%-ában), amelyek más szempontok alapján is minden kétséget kizáróan kancelláriai eredetűnek bizonyultak, függetlenül attól, hogy arengát tartalmazó vagy anélkül készült privilégiumról volt-e szó, a corroboratio szövege a következő: „In cuius rei memóriám (et) firmitatem(que) perpetuam (vagy perpetuamque firmitatem) presentes concessimus (litteras) dupplids sigilli nostri munimine roboratas".

6 ° Az ugyancsak kancelláriainak tekintett II. típusú corroboratio

61 már lényegesen ritkábban fordult elő (15%). Ennek a típusnak az a jellemzője, hogy a kezdő „ut" szó után annak a jogügyletnek a közelebbi terminológiai megjelölése következik, amely (a korabeli jogi normák szerint) a király akaratának megfelelően az illető oklevélben megörö58

A „Proinde" kezdetű promulgatio leggyakrabban az arengát tartalmazó privilégiumokban fordul elő. 59 Ezek részletesen ecsetelik az oklevélnyerő katonai érdemeit, és megfogalmazásuk híven tükrözi a számos háborús konfliktustól zaklatott idők politikai helyzetének feszültségét. Hellyel-közzel megtalálhatók még a címzett régebbi háborús érdemei is, a II. Pfemysl Ottokár ellen folytatott háború idejéből, leggyakrabban mégis az Albert osztrák herceg ellen vívott harcok idején véghezvitt hőstettekről szóló feljegyzések szerepeltek. Azt követően, hogy Albert és III. András közt megtörtént a kibékülés és a kiegyezés, az oklevelek narratiójában most már arról jelentek meg sűrűn adatok, hogy számos magyarországi nemes részt vett Albert oldalán az Adolf római király ellen vezetett hadjáratban. 60 Ide soroljuk azt a 14 oklevelet is, amelynek szövege csupán abban különbözik az állandósult megfogalmazástól, hogy valamely általános vagy éppen nagyon is konkrét adat feltüntetésével a címzett felet is hangsúlyozottan említi, tehát azt a személyt, akinek az oklevél szól. Ide tartozik továbbá az a 11 oklevél is, amelyek corroboratióját a további pecsétek felfüggesztéséről szóló adalékokkal bővítették ki, például a király anyjának, feleségének vagy valamely országos méltóságnak a pecsétjét. Ezek a kiegészítések azonban a corroboratio alapszövegét nem változtatták meg. 6

' Az oklevélnyerő környezetében készült két privilégium esetében - tehát mindössze két esetben - találkoztunk szó szerint azonos corroboratióval, mégpedig az 1292. jan. 22-én kelt 2 oklevél (CAC, 5, 38. sz., HOAP, H

I. no 304. ét CAC, 5,39.«., HOAP, C VI, no 305.) esetében.