Levéltári Közlemények, 53. (1982)

Levéltári Közlemények, 53. (1982) 1. - Sulitková, Ludmila: Az utolsó Árpád-házi uralkodó, III. András kancelláriájának működése és személyzete : Historické študie, XXV., 1981. 175–214 / 35–78. o.

III. András kancelláriájának működése 37 küzdelmek jellemeztek. III. Andrásnak nem csupán a magyarországi nemességnek — s elsősorban e nemesség legfelső rétegeinek - szakadár törekvéseit kellett a fennhatósága alá tartozó tekintélyes területek egyes részein letörnie, hanem uralkodásának egész tartama alatt szembe kellett néznie a magyarországi királyi trón komoly igénylőinek aspirációival is.

9 Főként az alacsonyabb nemesség támogatásával sikerült ugyan végül is elérnie egyfajta belpolitikai és gazdasági konszolidációt, s úgy tűnt, hogy külpolitikai jellegű akciói is sikerrel járnak, de az események ígéretes kibontakozását végérvényesén elakasztotta András halála, amely a körülmények tanúsága szerint politikai eredőkkel motivált erőszak következménye lehetett.

1 ° A kor egészének atmoszférájáról, az egyházi és világi arisztokráciának és egyes tagjainak szándékairól a III. András királyi kancelláriája által kibocsátott oklevelekben számos közvetlen utalást, tényt találhatunk,

1! ugyanakkor az oklevelek számos közvetett adatát csupán az uralkodói oklevelek tárgyi és főként aprólékos diplomatikai elemzése során szerzett ismereteink kombinációjával tudtuk kiegészíteni. Az oklevelek így elvégzett kritikai elemzéséből adódó következtetéseink a tanulmány tárgyát képező témakörben szemléletesen bizonyíthatják, hogy a vizsgált kérdéskör vonatkozásában egyedül a fentiekben jelzett módszer alkalmazása teszi lehetővé a királyi kancellária tevékenységének és szervezeti felépítésének teljes bemutatását a kor politikai eseményeinek kontextusában. Hogy kitűzött célunkat elérhessük, mindenekelőtt szükséges, hogy III. András királyi kancelláriájának okleveles anyagát külső és belső jegyek alapján elemezvén, ilyen öntetűen elfogadja /. Záborsty (i. m, 115.), mégpedig Katona állítása alapján (Katona, S.: Historica eritica regum Hungáriáé stirpis Arpadianae VI, Budae 1782,1249.), aki viszont Timon Sámueltó'l vette át az adatokat (Timon, S.: Epitomae chronologica rerum hungaricarum a nativitate divi Stephani primi regis apostolid producta ad annum 1736, III. Cassoviae 1736, 87.). Ugyancsak ezt a változatot fogadja el A. Huber, osztrák történész is (i- m. 735-736.), aki ezt a kérdéskört a legrészletesebben feldolgozta (szerinte III. Andrást valószínűleg mérgezett késsel két felbérelt gyilkos - Domonkos és Demeter nevú'ek - ölte meg, ezeket azonban aligha lehet az azonos nevű magas udvari méltóságokkal, tisztviselőkkel azonosítani, amint azt J. Záborsky teszi). Az eró'szakos halál tényét bizonyítja az is,, hogy egy nappal halála előtt, tehát 1301. január 13-án III. András még mandátumot adatott ki, és az ez idó'bó'l származó oklevelek egyikében sem találunk utalást arra nézve, hogy a király egészségi állapotában valamely természetes ok miatt rosszabbodás történt volna. (Az említett mandátum — CAC, 5,172. sz.) Ráadásul rögtön III. András halálának másnapján, valószínűleg kényszer hatására, a király felesége Soproni István kezelésébe adja a királyi palotát (CDH, 6/2, 326.), miközben ó't magát a budai várban fogva tartják, ahonnan őt csak atyjának, Habsburg Albertnek katonai hadjárat révén sikerül kiszabadítania. A királyné fogságáról az említett történészek közül egyedül A. Huber tesz említést (i. m. 736.). "Előbb 1290-től Albert osztrák herceg volt az igénylő, minthogy apja, Rudolf római császár IV. László halálát követően (1290. július 10.) azt állítván, hogy IV. Béla II. Frigyesnek hűbérként eladományozta az országot, Magyarországot mint megüresedett római hűbértartományt Albertnek adományozta. Az Alberttal háborús konfliktusban végződő viszály végül is a magyar párt győzelmével ért véget 1291-ben, de 1290 végén újabb trónigénylő lép színre az örökösödési viszályban. Mégpedig II. Károly szicíliai király fia, Martell Károly az Anjou-családból, aki magyarországi örökösödési jogait anyjától, Mária nápolyi királynétól eredeztette, és akit 1294-ben V.Celesztin pápa magyar királlyá koronázott. Martell Károly 1295-ben bekövetkezett halála után a teljes jogörökség fiatalkorú fiára, Károly Róbertre szállt. l0

Vö. a 8. sz. jegyzettel. András halála után a magyar trónért folyó harcok teljes erővel folytatódtak, minthogy fiúörökös nélkül halt meg. 1

' Az adott korszakra vonatkozóan nincsenek magyarországi elbeszélő források.