Levéltári Közlemények, 53. (1982)

Levéltári Közlemények, 53. (1982) 2. - KRÓNIKA - Lakos János: A szocialista országok levéltári igazgatóságai vezetőinek budapesti, VIII. konferenciája / 321–325. o.

322 Krónika anyag tudományos, kulturális és oktatási célú felhasználása, 2. A levéltári anyag hasznosítása a szocialista országok népgazdaságában, 3. A levéltári informatika helyzete és feladatai és 4. Kiadványkészítés a szocialista országok levéltáraiban. Az egyes témák írásos referátumainak elkészítésére - a kialakult gyakorlatnak megfelelően - egy-egy ország levéltári főhatósága kapott megbízást. Sajnos, nem minden esetben került sor a referátum előzetes szétküldésére, s ez helyenként vontatottá tette a tanácskozás lefolyását. Az /. napirendi pont megvitatásakor az ülésen F. I. Dolgih, a szovjet delegáció vezetője elnökölt. A levéltári anyag tudományos, kulturális és oktatási célú felhasználása c. írásos referátumot a lengyel Levéltári Főigazgatóság készítette el és H. Barczak olvasta fel a tanácskozáson. A referátumot előzetesen szétküldött kérdőívek alapján állították össze, abban Lengyelországon kívül Bulgária, az NDK, Románia, Csehszlovákia, Magyarország, a Szovjetunió és Vietnam levéltárainak tapasztalatai, elképzelései tükröződtek. Barczak felvázolta azt a széles körű tudományos és kulturális munkát, amelyet a szocialista országok levéltárai végeznek. Megállapította, hogy az előrelépés egyre inkább megköveteli a kutatók és a társadalom igényeinek naprakész ismeretét, ezért a levéltáraknak folyamatosan vizsgálniuk kell a velük szemben felmerülő' információigényt. Ezzel összefüggésben hangsúlyozta a kutatóintézetekkel, a szakmai és társadalmi szervezetekkel, egyesületekkel, valamint az oktatási intézményekkel való szoros és folyamatos együttműködés fontosságát. A tudományos kutatás segítése szempontjából egyrészt kiemelte a levéltári kiadványok, főleg a forráspublikációk szerepét; másrészt utalt arra, hogy a „történeti kutatás" fogalmát szélesen kell értelmezni: „az kiterjed minden történeti megközelítésű tudományos kutatásra, olyanra is, amely a népgazdaság vezetését, a nyersanyagkutatást, a mezőgazdaságot, a vízgazdálkodást, az épületrekonstrukciókat, a környezetvédelmet stb. érinti", — vagyis a levéltári információszolgáltatásnak ki kell lépnie a hagyományos fogalomértelmezés szűk keretei közül. A referátum bőségesen tárgyalta a levéltárak ismeretterjesztő, közművelő és oktatást segítő tevékenységét. E munka nagy jelentőségét a szocialista országokban már több éve felismerték. Változatos tevékenységi formák alakultak ki, mint pl. levéltári iratok bemutatása kiállításokon, a tömegkommunikációs eszközök útján történő közművelés, népszerű kiadványok közzététele, részvétel az iskolai történelemoktatásban és a tankönyvek készítésében, levéltárlátogató csoportok fogadása stb. Valamennyi forma hasznos lehetőséget nyújt a társadalom, elsősorban az ifjúság történelemszemléletének formálására, hazafias és internacionalista szellemű nevelésére. A levéltárak e sokrétű, a tudományos kutatást és az ismeretterjesztő-népművelő tevékenységet egyaránt segítő hatásos munkájának alapfeltétele egy teljesítőképes információs apparátus létesítése és folyamatos működése. E téren a hagyományos segédletek és más tájékoztatási formák korszerűsítése mellett - a referátum szerint — elkerülhetetlen a számítógépes adatfeldolgozás és tájékoztatás megszervezése és alkalmazása. Az előadást követő vitában heten szólaltak fel. G. Märäsoiu ismertette a román levéltárak erőfeszítéseit a tudomány és kultúra minél intenzívebb segítése érdekében. Többek között kiemelte a levéltárak szerepét a különböző történettudományi konferenciák szervezésében és azt az együttműködést, amelyet a rádióval és a televízióval alakítottak ki a román nép történelmi hagyományait népszerűsítő műsorok (pl. „A román föld emlékezete", „A jövő öröksége") készítésére. E. Schetelich elsősorban a levéltár és az iskola közötti kapcsolattal foglalkozott. Az NDK-ban fontos levéltári feladatnak tekintik az ifjú nemzedék történelmi tudatának formálását pl. levéltári órák tartása útján. P. Kartous beszámolt a csehszlovák levéltárak tudományos, kulturális és pedagógiai munkájáról. Szólt arról, hogy miképp vesznek részt a levéltárak a marxista történetírás feladatainak megoldásában, továbbá a levéltáraknak a múzeumokkal, könyvtárakkal, tömegkommunikációs intézményekkel, turisztikai és népművelési szervekkel kiépített gyümölcsöző együttműködéséről. Mongólia levéltárainak kulturális szerepéről szólva G, Cerendorzs megemlékezett a levéltári iratokon nyugvó dokumentumfilmek alkotásáról is. „Kiállítás és levéltár Magyarországon" c. hozzászólásában Varga János kitért a közművelődési munkával kapcsolatban felmerülő gondokra. A magyar levéltárosok általános véleményét fejezte ki a következő gondolatával: ,,a levéltár alapvetően azzal szolgálja a kultúrát közvetett formában, hogy anyagát a felhasználásra és hasznosításra alkalmassá és könnyen hozzáférhetővé teszi a tudományos kutatás számára". Ezzel nem áll ellentétben az a meggyőződés - fűzte hozzá, hogy „a levéltárnak a kultúrát közvetlenül is szolgálnia kell mindazon formákban és területeken, ahol ezt lehetőségei és sajátos jellege megengedik". A napirendi pont utolsó hozzászólójaként M. Alvarez szimpatikus szerénységgel adott rövid tájékoztatást a kubai levéltárügy alapvető problémáiról (pl. hogy a gyarmati múlt miatt irataik zömét idegen országokban őrzik) és eredményeiről.