Levéltári Közlemények, 53. (1982)
Levéltári Közlemények, 53. (1982) 2. - IRODALOM - Buzási János: Ember Győző: Levéltári terminológiai lexikon. Bp., 1982 / 305–307. o.
306 Irodalom rozza, hogy valamely fogalomra mely kifejezést kell alkalmazni, másrészt az elfogadott kifejezések kerek, hézagmentes és félreérthetetlen definícióját adja. A terminológiai lexikon a terminológiai irodalomban aránylag ritkán fordul elő. Az értelmező szótárnál többet jelent, mert azon túl, hogy a fogalmak megnevezésében és tartalmi meghatározásában az értelmező szótáréhoz hasonló szigorúság jellemző rá, szabadabb megfogalmazású magyarázataival, példáival megkönnyíti a szakkifejezések és definícióik megértését és alkalmazását. Bár mind az értelmező szótár, mind a terminológiai lexikon nélkülözi a szabványnak azt a sajátosságát, hogy alkalmazása kötelező, kívánatos, hogy a szaktudomány művelői között az azonos fogalmak azonos megnevezését és azonos értelmezését elősegítse. örök vita tárgya, hogy tulajdonképpen mely kifejezések tartoznak a szaknyelvhez, illetve a terminológiai szótárba vagy lexikonba mely kifejezéseket kell felvenni. Pedig elfogadott dolog, hogy szaknyelvi szempontból a fogalmaknak egy szűkebb, kizárólag az adott szakmára jellemző és egy tágabb, általánosan használt, de a szakmában speciális értelemmel bíró köre létezik. A szerző jelentősen kibővíti ezt a kettős kört azzal, hogy véleménye szerint „a levéltári terminológiának foglalkoznia kell mindazokkal a fontosabb fogalmakkal, amelyek a levéltári munka során felmerülnek, amelyeket a levéltári dolgozónak, hogy munkáját eredményesen végezhesse, tisztán kell látnia". Noha, ez kétségtelenül átnyúlik a szigorúan vett szakterminológia határain, gyakorlati hasznáról aligha érdemes vitatkozni. Mindenesetre így már érthető, hogy a terminológiai lexikon egy teljes nagyságrenddel meghaladja az ismert terminológiai szótárak kifejezésanyagát, összesen 2194 fogalom ismertetésével a levéltári ismeretek valóságos enciklopédiáját nyújtja. Szerkezeti felépítésében a lexikon a levéltári munka logikai rendjét követi, a fogalmakat a következő kategóriákba sorolva: 1. Levéltártudomány 2. Irattan 3. Kormányzat 4. Irattár 5. Levéltári intézmény 6. Levéltári őrzőhely 7. Levéltári anyag 8. Anyaggyarapítás 9. Anyagvédelem 10. Konzerválás és restaurálás 11. Reprográfia 12. Rendezés 13. Selejtezés 14. Segédletkészítés 15. Kiadványkészítés 16. Közművelés Í7. Tájékoztató szolgálat 18. Kutatószolgálat 19. Könyvtári szolgálat 20. Képzés 21. Levéltár-igazgatás 22. Irodai ügyvitel Legtöbb kifejezést a rendezés (287), a levéltár-igazgatás (235) és a kiadványkészítés, legkevesebbet a képzés (25), a közművelés (26) és - némileg meglepő módon - a levéltártudomány (27) kategóriájában találunk. Talán érdemes volna elemezni, hogy valamely levéltári tevékenységi terület fejlettsége és a vele kapcsolatban használatos szakkifejezések száma között van-e és milyen összefüggés. Első pillantásra úgy tűnik, van valamilyen összefüggés. A szakkifejezések helyét a lexikon rendszerében a kategória sorszáma és azon belül a szakkifejezés sorszáma határozza meg. Mind az, hogy valamely fogalom melyik kategóriába került, mind pedig az, hogy ezen belül hol foglal helyet, egyfajta logikai rendezés eredménye. A fogalmak besorolása, illetőleg sorrendje logikai alapon mindig tartalmaz szubjektív elemeket; más szubjektumok
