Levéltári Közlemények, 53. (1982)

Levéltári Közlemények, 53. (1982) 2. - FORRÁSKÖZLÉS - Lőrincz Zsuzsa: Adatok a Heinrich Brüning-kormány tevékenységéhez / 265–293. o.

Adatok a Heinrich Brüning-kormány tevékenységéhez 267 1928 decemberében Kass prelátus lett a Centrum párt elnöke és 1929 őszén Brüning a birodalmi gyűlés centrumpárti frakciójának az elnöke. 1930 tavaszán bízta meg Hindenburg elnök a kormányalakítással. Ritkán láthattunk olyan politikust, akinek személyiségét kortársai (Kánya követ kivételével) annyira egyöntetűen ítélték volna meg, mint Brüningét. Nyilatkozatokban, visszaemlékezésekben azt olvashatjuk, hogy e nehéz idők kancellárja soha nem volt képes dönteni, ami hátráltatta a cselekvésben is. Azt mondták róla, hogy egy idegcsomó volt, minden vitalitás nélkül. Mindig töprengő, habozó életidegen filosz. Nem érezte jól magát az emberek között, nem is nősült meg. Az öreg Hindenburg megszerette ezt az apolitikus politikust, a szociáldemokraták ellenfelét. Arnold Brecht, aki Brüning tevékenységét az Egyesült Államokból figyelte, azt mondta róla, hogy betegesen félénk volt. André Francois Poncet nevezte Brüningét erkölcsös kancellárnak. Ugyanakkor megjegyezte, hogy az egész mentalitása olyan volt, mint egy papé; „egy jezsuita". Szívében vad soviniszta. Nem tudott irányítóan hatni a környezetére, még kevésbé a tömegekre.

2 A kormány megalakulása és programja Brüning alig másfél nap alatt állította össze kabinetjét. A kormányban a négy lemondott szociáldemokrata miniszter helyét új emberek foglalták el. Brüning kancelláron kívül új volt a kabinetben Martin Schiele német nemzetipárti, a Landbund elnöke, aki a közélelmezési tárcát töltötte be; dr. Johann Victor Bredt, a Gazdasági Párt elnöke, aki igazságügyminiszter lett és a Nemzeti pártból kivált „népi konzervatív" csoport vezére; Gottfried Treviranus, aki a megszállt terület minisztere lett. Ebben a kabinetben három centrumpárti, két néppárti és egy bajor néppárti, egy demokrata, egy német nemzeti, egy gazdaságpárti és Groener személyében egy pártonkívüli miniszter volt. Nem érdektelen megnézni, milyen volt a birodalmi gyűlés Összetétele valamivel később. A különböző összeállítások ez időpontból csak jelentéktelennek látszó eltéréseket mutatnak, ez feltehetően egyes képviselők kiválásából, csoportok alakulásából származott. Elfogadhatjuk a berlini magyar követ összeállítását iránymutatásul, amelyet 1930 szeptemberében küldött a Külügyminisztériumnak és így rögzítette az 1930. július 18-i állapotot. E szerint a legtöbb mandátummal rendelkező párt a Szociáldemokrata párt (153), utána a Centrum következett (61) és a harmadik nagy párt az 54 mandátummal rendelkező Kommunista párt volt (l. 1. sz. irat). A kormány programját április elsején terjesztette a birodalmi gyűlés elé. A fennálló nehézségek közül csak egyes gazdasági problémák megoldását tűzte ki célul; az egyik volt a birodalom pénzügyi helyzetének rendezése, a másik a mezőgazdasági válság 2 Jellemző további életútja is. Megszavazta a felhatalmazási törvényt, amely a Hitler-kormánynak szabad kezet adott, mint utóbb mondta, jobb belátása ellenére. Amikor Kaas prelátus Rómába ment és onnan többé nem tért vissza, Brüning lett a Centrum párt elnöke. Később beleegyezett a Centrum felszámolásába. A Reichstag feloszlatásával elvesztette mandátumát. 1934 májusában Emmerichnél lépte át a német—holland határt. Az USA-ba ment. Amikor egy képviselő 1949-ben a szövetségi köztársaság első elnökévé javasolta, nagy nevetés tört ki a honatyák között. 1951-ben hívták meg a kölni egyetem politikai tudományok tanszékére.