Levéltári Közlemények, 53. (1982)
Levéltári Közlemények, 53. (1982) 2. - Dümmerth Dezső: A magyar köznemesi társadalom élettörténetéből : a Tetétleni–Földváry família sorsa és birtoklása az Árpád-kortól a XIX. század küszöbéig / 207–260. o.
A magyar köznemesi társadalom élettörténetéből 239 Ráday Pál gazdasági Instructiója De éppen ebben az időben, válságba került a közös birtoklás eszméje. Erre vall a családi okiratok között a família földvagyonának számbavételét elrendelő „Instructió", melyet 1717. március 30-án Rákóczi egykori kancellárja és a híres „Recrudescunt"kiáltvány megfogalmazója, Ráday Pál készített Losoncon. Ebből az iratból az tűnik ki, hogy Ráday — aki egyébként ugyanúgy íróegyéniség volt, mint a jezsuita Földváry Mihály, csak ő protestáns vallásos érzelmeit költeményekbe öntötte — gazdasági ügyekre is körültekintő figyelmet fordított. Ebben az időben, úgy látszik, ő volt a família direktora, mert megbízottakat — „deputatus atyafiak"-ai — küld ki a família földjeinek számbavételére és gondos megvizsgálására. Mindezt azonban, mint soraiból kitűnik, nem a közös gazdálkodásra fordított gond miatt tette, hanem éppen ellenkezőleg, azon volt, hogy az örökséget felosszák egymás között, és mindenki önállóan gazdálkodhassék. Instructiója bevezető, első pontjában ugyanis ezt írja: „Jóllehet micsoda jószági lőttének legyen nemes Földvári famíliának, mind az régi jó fundamentumos levelekbül, mind az utolsó osztalbul, mind penig az edig continuáló bizodalumbul és ususbul meg teczik, mindazáltal mivel azok közül sokaknak mesze létek miatt, kivált azon okbul, hogy osztatlanok voltának, amaz régi magyar példabeszéd szerint: a köz lónak túros az háta: kevés hasznát lehetett venni. .." Közvetlenül utána így folytatja: „. . . már most penig az cointeressált attyafíak azon meg nyugodván, hogy az osztálly alkalmatosságával osztatlanul fel maradt pusztákot is magok közt felosszák, mindenekfelett szükséges, hogy végre minden jószágh, minden circumstantiáit és státussát meg vizsgállyák ... és conscribálják". 116 A tervből nem lett semmi, a birtokok továbbra is osztatlanul maradtak, sőt, még csak most jött el a famíliának az a korszaka, mely a közös birtoklás virágkorát jelentette. Ráday Pál intézkedései azonban mindenképpen nagybecsűek voltak, mert az ő rendelete és megadott szempontjai szerint megszületett egy összeírás. Ráday nemcsak a birtok határainak pontos megállapítását tűzte a kiküldöttek elé célul, és nemcsak a földek minőségére, a szántók, kaszálok és legelők mennyiségére és a halászati alkalmakra volt kíváncsi, hanem a török alatt elpusztult vagy a hadjáratokban szenvedett földek épületmaradványaira is. „Meg kell vizsgálni — adja ki az utasítást a birtokra vonatkozóan — milyen forma földe vagyon. Homokos, agyagos, vagy fekete . .. Mennyi eke után való szántóföldje lehetett? Van-e jó kaszáló rétje és hány gazda számára telhetne ott, hogy élhetnének?" — Ezek mind a gazdálkodás, a jobbágy telepítés szempontjai. De nekünk, ma már műemléktörténeti szempontból nagy fontosságú, hogy a következő utasítást is kiadja: „Mellyik határban volt valaha templom vagy udvarház, az kinek kövei fel vónának. ..?" 1717-ben még sok kőrakás, romhalmaz állt Magyarország puszta részében, beszédes emlékül a törökök és a hadvonulások barbár pusztításainak. Ráday Pál nem művészettörténeti okokból volt e kőrakásokra kíváncsi, de nagyon jól tudta, hogy ahol 116 Vecse,fasc. 3.
