Levéltári Közlemények, 53. (1982)
Levéltári Közlemények, 53. (1982) 2. - Dümmerth Dezső: A magyar köznemesi társadalom élettörténetéből : a Tetétleni–Földváry família sorsa és birtoklása az Árpád-kortól a XIX. század küszöbéig / 207–260. o.
A magyar köznemesi társadalom élettörténetéből 237 nagyobb részben az ország Mohács előtti, független korszakának birtokjogait őrzik, melyek sok esetben még az Árpád-házi királyoktól erednek. A Földváry-família is ezen az úton halad tovább. S míg egyrészt nagy realitásérzékkel és zsarnoksággal féltékenyen őrködik jövedelmein és jobbágyai adóján, másrészt az elveszett jogokat sem felejti, és szívós paragrafusküzdelmek után, táblai per útján 1800-ban azt is eléri, hogy a katonai erőszakkal elvett Tiszajenő ismét visszakerül a birtokába. t Ez azonban már más történet, melyben az önző, nemesi osztályérdek lassan fellazul a reformkor, a polgári liberalizmus és demokrácia eszméi számára, s legjobb képviselőiben a kiváltságokat megszüntető 1848-as forradalomnak előkészítőjévé válik. A XVIII. és XIX. századnak ebben az irányban haladó fejlődését a nemesi társadalom élettörténetének csak egy újabb fejezete ábrázolhatja. • A közös birtoklás átalakulása „álomszerű"-gazdálkodásból valósággá A família Tiszajenővel egy időben elveszti birtokai közül az ugyancsak nem vérségi jogon birtokolt Pest megyei részt Tápiószentmártonban. Solt városát, az ősi, Tetétleni-birtokot pedig még 1684-ben elvesztették, amikor I. Lipót király adományából ez a birtok a Földváryakénál egy sokkal jelentősebb, nagy vagyonú, főnemesi família, a Bosnyák-örökösök kezére kerül Esterházy Miklósné Perényi Ágnes személyében. A Pozsega megyei Tetétleni-birtokok pedig még a török időkben elvesztek. A família direktora ezekben a nehéz időkben, a XVII. század utolsó évtizedében, Bezzegh Gábor, akinek apját Caraffa kivégeztette. Az okiratok Bezzegh Gábort mint gondos, körültekintő embert jellemzik, még évtizedek múlva is, és úgy szólnak róla, mint aki jól értett a jószágok kormányzásához. Az önkényes rekvirálások ellen azonban ő sem tehetett semmit, örülni kellett, hogy bizonyos vagyonrészek, mint Bernátfalva porciói Abaújban, Szűcsi község Hevesben megmaradtak, főként a két nagyobb kiterjedésű uradalom: Dunavecse és tartozékai Pest megyében, valamint Cibakháza a Kőrös partján, Külső-Szolnok megyében, a hozzá tartozó pusztákkal, a régi birtokjogokat felülvizsgáló újszerzeményi bizottság működése ellenére is. A Thököly kurucai ellen harcoló és gályarabságot is szenvedő Földváry László érdemei mindenesetre sokat számíthattak, ezért találunk ezekről az eseményekről hiteles tanúkkal megerősített okiratokat is. De a bécsi kormányzat előtt Földváry András, az egykori alkotmányellenes gubernium titkárának érdemei is jelenthettek valamit. Gyakorlati értéket, megélhetést, jövedelemforrást azonban a török által letarolt vidékekről visszakerülő két uradalom, puszta házhelyeivel, elmenekült lakóival, egyelőre nem adhatott. Nincs is senki a családtagok között, egészen a XVIII. század harmincas évtizedéig, aki Pest megyébe próbálna örökölt birtokára költözni. Valamennyi famíliabeli családtag valamelyik más, a török által el nem pusztított vidéken levő részbirtokán igyekszik meghúzódni. A Földváry-fiág, miután a visszafoglalás előtti harcokban az otthont nyújtó Szécsény vára is elpusztult, a török idők után Szűcsiben telepszik le. Földváry László már itteni kúriájában lakik.
