Levéltári Közlemények, 53. (1982)

Levéltári Közlemények, 53. (1982) 2. - Dümmerth Dezső: A magyar köznemesi társadalom élettörténetéből : a Tetétleni–Földváry família sorsa és birtoklása az Árpád-kortól a XIX. század küszöbéig / 207–260. o.

232 Dümmerth Dezső sához szükséges magasabb, elvi döntéseket meghozza, s ahol szükséges, megbízottakat küldjön ki az adminisztrációs ügyek lebonyolítására. Mennyiben felelt meg Földváry András a família belé helyezett bizalmának, nem tudjuk. Működése a XVIII. század hetvenes éveire esik, és ez az idő az országban éppen a legnagyobb forrongások, nyugtalanságok, a kezdődő kuruc mozgalmak, majd Thököly feltűnésének időszaka. A família birtokai az ország közepén és északkeleti tájain éppen azokhoz a vidékekhez estek közel, melyek a nyugtalanságok fő fészkét jelentették. Föld­váry András viszont felnőtt korát elérvén, élete végéig a nyugati határszélen fekvő Po­zsonyban, az ország akkori fővárosában lakott. Míg egyrészt a központi kormányzáshoz közeli állása, és az akkori politikát tekintve, katolikus vallása is kétségtelen jogi előnyöket jelenthetett a famíliának, másrészt távolléte, és az elégedetlenséget elsősorban képviselő protestánsokkal való szembenállása a gyakorlatban aligha lendíthetett a família jószá­gainak kezelésén. A kevés adat, mely életéről fennmaradt, azt a feltételezést erősíti, hogy igyekezett is minél távolabbra húzódni a veszélyes földrajzi helyzetben levő, örökölt birtokoktól. Du­navecsei jövedelmét például többek közt arra fordítja, hogy a Pozsonyhoz közel eső Szentgyörgy városában (ma Sväty Jur, Csehszlovákia) vesz magának házat és szőlőt. 91 Lakóháza Pozsonyban, a Kanonok utcában áll, melyet 1584 forintért vásárol, de a Magyar utcában is vesz magának házat 900 forintért. Igaz, hogy ezeket felrészben első felesége, Tallián Regina pénzéből veszi, aki Tallián Gergely pozsonyi főbíró családjából származik. A pénz másik felét azonban megint csak a Tetétleni—Földváry jövedelmek szolgáltat­ják. 92 Dunai kertjei is vannak, sőt Alsó-Ausztriában, Hohenau mellett szántóföldeket is szerez. 93 Alföldi birtokaival aligha törődik sokat, erre mutat az a tény is, hogy egyik dunavecsei jobbágyát, aki nemességet szerzett, úgy szabadítja fel, hogy egykori jobbágy­telkét is neki adományozza. 94 Maga az eset nem szokatlan, sőt, nagyon is elterjedtnek mondható ebben az időben. A parasztnemesítések ellen hiába tiltakoznak már a század elején az országgyűlések: a földesúrnak fizetett készpénz ellenében jár rendesen ez a felszabadítás és a nemeslevél megszerzése. Az ilyen „üzletek" meggazdagodott parasztcsaládok és pillanatnyi pénz­szükségben levő földesurak között jönnek általában létre. Földváry András iratai között azonban nem találjuk nyomát, hogy anyagi haszna lett volna eljárásából Sőt, utódainak kárt okozott vele, mert később, a família XVIII. századi, szigorúbb direktorsága ennek a vecsei jobbágyteleknek elidegenítését és az abból származó jövedelemcsökkenést András egyenesági leszármazottaira hárította. 9 5 Már az eddigiekből is sejthető, hogy Földváry András, apjának megyei-nemesi, csak a gazdálkodással törődő életformáját ismét a Földváry-ősök hivatalnok-életmódjával cse­rélte fel, de nagyobb jövedelemmel és kulturáltabb életviszonyok között, mint a régi, "Vejének, Gosztonyi István pozsonyi fó'harmincadosnak feljegyzései szerint: Pozsony, 1714. dec. 30. Gosztonyi családit. Bp. Grsz. Lt. P 294. 2. csomó. 92 Uo. 93 Földváry András latin nyelvű hagyatéki leltára, dátum nélkül: Gosztonyi es. lt. i. h. vö. 91. sz. jegyzet. 94 Vecse, fasc. 2. 95 Prot. 1737. jan. 26. és 1749. jún. 27.

Next

/
Oldalképek
Tartalom