Levéltári Közlemények, 53. (1982)
Levéltári Közlemények, 53. (1982) 2. - Dümmerth Dezső: A magyar köznemesi társadalom élettörténetéből : a Tetétleni–Földváry família sorsa és birtoklása az Árpád-kortól a XIX. század küszöbéig / 207–260. o.
A magyar köznemesi társadalom élettörténetéből iLZ,y köknek is adózó, szegény parasztok — „hogy legyen ebben is gondviselőnk, hogy Uraságod oltalmazásával mi is megmaradhassunk". 76 A harmadik levél 1624. október 26-án kelt. Ebben ismét bocsánatot kérnek a vecsei jobbágyok, hogy nem vihették az adót, de most „Pest alatt tábor vagyon... ne haragudjék ránk .. . azért hamar való nap Isten kiszállittya őket, s mingyárt fölmegyünk Uraságodhoz." 77 A „tábor" azonban, vagyis a hadak felvonulása csak kis időre szünetelt, a század derekán ismét elhagyták lakosai a falut, s Földváry György gyermekei már annyi hasznot sem láttak a vecsei uradalomból, mint apjuk. A XVII. század hetvenes éveiben mégis, megint lakott hely Vecse, és lakói újból adóznak a földesuraknak, ha nem is oly mértékben, mint ahogyan azok szeretnék. Miből állhatott a hódoltsági falvak adója? Ezekről nagyon gyérek a feljegyzések, némi adat azonban maradt. Még a XVI. század második felében jegyzi fel az egyik Tetétleni földesúr, hogy egyszer 10 sing gránátot és egy paplant kapott 3 forint 80 dénár értékben, ezenkívül minden esztendőben csizmákat. Egy „török keszkenőt" is kapott valamelyik Tetétleni kisasszony. 7 8 Egy évszázaddal később, 1679-ben a vecsei jobbágyok adója már 900 forint volt, valamint 100 tallér ára sárga karmasin. A fehéregyházi pusztáról egy pár barna fiú-csizmát küldtek, Csanád pusztáról is egy pár csizmát, míg a Cibakháza melletti Istvánházáról egy pár csizma helyett papucsot is elfogad a földesúr, valamint 6 sing patyolatot ajándékban. 79 Ezeket azonban ekkor már nem egy család kapta, hanem a hat lineában élő utódok osztották el maguk között. A török uralom vége felé már Földváry Györgynek felnőtt kort ért unokái élnek, szám szerint mintegy tizenhatan, csaknem mind feleségestől, férjestől, gyermekestől. Arra vonatkozóan, hogy a földesúr miként levelezett jobbágyaival, fennmaradt néhány sor, melyet a III. lineából való Komjáthy Ábrahám, Földváry Kata (1. 4. táblázat) fia írt ócsváról Vecsére, 1681. november 29-én: „Isten áldgyon meg benneteket. Csudálkozom miattatok, nem is tudom mire vélni, holott megírtam, hogy az Szuhay részin való emberek gyüttek volna hozzám, nekem ugyan már feltett szándékom volt az szófogadatlanságért... birságnak kellett volna lenni, de meg győztem magamat emberséggel... Továbbá erre az esztendőre való adóval és az csizmákkal és papuczokkal az más esztendőre valókkal is tartoztok, kiket meg külgyetek az megirt napra ... Miskolcon legyen mind egy pénzig, Nagy János nevű embernél keressen, ha ott nem lennék is az quietanciát kiadja az az ember, de azon leszök, hogy ott legyek. Isten veletek. Az ti földes uratok, Komjáthy Ábrahám." 80 De az elnyomott jobbágyoknak nemcsak anyagi sérelmeik voltak a terhes adózás miatt, hanem lelki sérelmeke-t is szenvedtek, melyeket fokozott az ország vallási megosztottságának állapota. A Mohács utáni időkben csaknem egészen protestáns hitre tért ország lakosai a XVII. század derekán már kezdenek ismét a régi hitre visszatérni Oláh 76 Uo. 77 Uo. 18 Vecse, fasc. 1. 19 Uo. fasc. 2. B0 Uo.
