Levéltári Közlemények, 53. (1982)
Levéltári Közlemények, 53. (1982) 1. - Szabó Péter: Heraldikai elemek és triumphus motívumok a királynéi és a fejedelemasszonyi prezentációban / 111–121. o.
118 Szabó Péter A két metszet nem lényegtelen Bethlen fejedelemasszonyi prezentációja szempontjából. Az első ábrázolás a királyt a királyné currus triumpháHsa előtt lovagolva mutatja, ugyanolyan formai megjelenésben, mint a feje delemasszonyt prezentáló Bethlent. A második metszet hírnevet zengő allegorikus figurái pedig a fejedelemasszony élőkép jellegű hintaján, a lantosok alakjaival rokoníthatók. Míg Mátyás királynéi prezentációja ügyes rögtönzés volt, 35 addig Bethlen fejedelemasszonyi bemutatása - úgy tűnik — figyelembe vette az európai udvari ceremóniák kialakult, fejlett rendjét. A királynéi prezentáció eszmei hátteréről elmondottuk, hogy az legalább annyira a király, mint a királyné dicsőségkultuszából tevődik össze. Ez így van, és meg is mutatkozik a fejedelemasszonyi prezentációban is. A világi megbecsülés külső kifejeződéseiről írja később Bethlen Miklós „főnek, térdnek hajtása, süveglés, ... maga előtt való bocsátás". 3 6 Bethlen Miklós meghatározását alapul véve a kassai triumpháló menetben egyrészt a fejedelemasszony hódolata és becsülete fejeződik ki Bethlen Gábor iránt azzal, hogy a fejedelmet „maga előtt bocsátja", másrészt viszont azzal, hogy a fejedelem a fejedelemasszonynak juttatja a triumphus legfőbb kellékét, a currus triumphálist, a menyasszony kapja meg a tiszteletet. A triumphális menet heraldikai vonásairól még nem beszéltünk, noha a már említett Mátyás, XIII. Lajos esküvői pompájának és általában a reneszánsz, korabarokk ünnepségeknek elmaradhatatlan motívumai a heraldikai színek és figurák. A XVI. sz.-ban az olasz reneszánsz hatása alá került magyar heraldika egyébként is közelebb jut a triumphus gondolatköréhez, így a triumphális jellegű udvari ünnepségekhez. Megjelenik a heroldalakok kezében, markában, karmai között, vagy éppen a fejük fölött a babérkoszorú, mint dicsőségjelkép 3 7 A változás egy másik vonása, hogy naturalizálódnak a címeralakok; csökken a távolság köztük és a történeti élet között. 38 Az „oroszlán módon festett ló" gondolatára, formai előképére a fejedelem nyilván heraldikai előzmények útján jutott. Az oroszlán már a XIIL sz. végén a Csákok zászlaján is a vitézség, az erő jelképe volt. 39 Ez az állat a XVII. sz. elején az említett, ország romlásán elmélkedő hitvitázó irodalom és az államelméleti művek által reflektorfénybe került „fejedelmi erő" jelképe lett. Machiavelli a fejedelmi erőt kifejezetten az oroszlánéhoz hasonlítja. 40 Sajnos, Kemény a currus triumphális előtt lévő 6 ló festésmódjáról nem ad részletes tájékoztatást. A hintó és a hat oroszlánnak értelmezett ló, heraldikai szemmel nézve, így is egy zárt egység: a lovak hámjainak, a hintónak, a hajtó, a fellejtár köpenyének, az ostoroknak a vöröse, az oroszlán heraldikai színét viszi tovább. 41 A lovaknak más figurákat mímelő festése Erdélyben egészen ritka jelenség. Apor Péter tud ugyan a lovak fehér farkának berzsennyel való megfestéséről, „portai cafrangokkal" való ellátásáról, a lovak homlokán bizonyos tolldíszekről, a lovak hátára vetett állatbőrökről, ezek a tények azonban még mindig a feldíszítés fogalmán belül marad3 5 Fügedi Erik: i. m. 93. 3 6 Bethlen Miklós: Önéletírása. Bp. 1955. 1. 38. 3 7 Csorna József: Az olasz reneszánsz a magyar heraldatikában.Bp. 1893.16-17. 38 Uo. 3 9 Csorna József: Magyar nemzetiségi címerek. Bp. 1904. 61. 40 Machiavelli: A fejedelem. Bp. 1964. 98. A1 Áldásy Antal: Címertan - A magyar történettudomány kézikönyve. Bp. 1923.18. Az oroszlán színe a heraldikában többnyire vörös vagy arany.
