Levéltári Közlemények, 53. (1982)

Levéltári Közlemények, 53. (1982) 1. - Varga János: Fogalmazvány, tisztázat – eredeti, másolat : egy 1849-i kormányzói irat viszontagságai / 95–110. o.

104 Varga János Tette ezt Dragossal egyetértésben, aki már többször idézett április 25-i levelében kifejezetten azt mondja, hogy „alezredes Csutak Kálmán urrali megállapodás folytán a mi fegyvereink bizonytalan időre, még t.i. felsőbb intézkedés jövend, megtámadólag nem működnek, hanem pihennek erről én a felköltek főnökeit Csutak Ur belé egyezésével tudósítottam".

24 Igaz, hogy Dragos fenti levele már az április 25-i miheleni találkozó után íródott, és e körülmény alapján feltételezhető lenne, hogy a fegyverszünet elhatározására ugyancsak ekkor került sor. Annál is inkább, mert láttuk: Mihelenben Dragos egyenesen arra hivatkozott, hogy a fegyverszünetre nincs felhatalmazása, ezért az ügyben az illetékes parancsnokhoz, azaz Csutakhoz, valamint közvetlenül Kossuthhoz fordul. Csakhogy a Jancuékkal tartott értekezést követően Dragos és Csutak nem találkoztak, mert nem is találkozhattak, hiszen ha Csutak a miheleni megbeszélés befejezésekor még Brádon lett volna, akkor április 26-ának délelőttjére ő sem érkezhetett volna Debrecenbe! Láttuk: idézett parancsában arról beszélt, hogy a következő nyolc napot utazásra fordítja. Bizonyítékunk van arra, hogy április 24-én Nagyhalmágyon volt átutazóban, amely Brádot kiindulási pontnak véve, közelebb esik Debrecenhez, és a Brád—Debrecen útvonalon fekszik.

25 Azután: noha Dragos azt írja, hogy a fegyverszünetről Miheleni után „Csutak Ur" „beleegyezésével" tudósította a felkelők vezéreit, Janucék különös módon nem Dragostól és nem is Csutaktól vettek hírt a fegyvernyugvásról, hanem Hatvány Imrétől. „A miheleni megbeszélést követő napon (azaz április 26-án — V. J.) - számol be Jancü — Hatványtól engedély érkezett egy ideiglenes meghatározatlan időre szóló fegyverszünetre."

2 6 Mi történhetett hát valójában? Az események a következőképpen rekonstruálhatók. Dragos és Csutak Önkényesen, Kossuth kifejezett akarata ellenére, s már április 21-én, a románok első kedvező reagálásának hatására úgy döntöttek, hogy a zarándi sereg gyakorlatilag egyelőre szünetelteti harci tevékenységét, abban reménykedve, hogy ha a tárgyalások a megbékélés irányába haladnak, akkor ehhez megnyerhetik Kossuth hozzájárulását is. Valószínűleg abban is megállapodtak, hogy erről Jancuékat csak akkor tájékoztatják, ha az első összejövetel megerősíti, de legalábbis nem oszlatja szét a tényleges megegyezéshez fűzött reményeiket, illetőleg ha maguk Jancuék a tárgyalások folytatását ugyancsak az ellenségeskedések időleges megszakításához kötik. így történhetett, hogy Dragos már a miheleni tárgyalások idején bírta ugyan Csutak elvi beleegyezését a fegyverszünetbe, az értekezleten mégis felhatalmazásának hiányára, valamint arra hivatkozott, hogy a kérdésről Kossuthnak és a zarándi parancsnoknak tesz jelentést. A harci cselekmények kettejük által egyoldalúan elhatározott leállításáról az értekezleten nem tájékoztatta tárgyalópartnereit, bizonyára azon megfontolásból, hogy ennek idő előtti bejelentése a kívánt eredményt nem feltétlenül szolgálja. Mikor pedig Jancu megpendítette, hogy esetleg szóba jöhet a fegyverszünet, Dragosnak, ha nem akart az alakoskodás látszatába keveredni, taktikai célzattal úgy kellett viselkednie, mintha a döntés nem tőle a 4 L. a 12. sz. jegyzetet. 3 5 A Bihar megyei védcsapat főhadnagya és parancsnoka: Reindl Gusztáv Nagyhalmágyon április 27-én kelt és Sánthának szánt igazolásában arról tesz bizonyságot, hogy „Csutak Kálmán Ur, itt Nagyhalmágyon April 24-én keresztül utazása alkalmával" Sántha holléte felől érdeklődött nála. Reindl igazolásának másolatát 1. OHB 1849:6576. 26

Vö.Jancu i.m. 30. •