Levéltári Közlemények, 53. (1982)

Levéltári Közlemények, 53. (1982) 1. - Varga János: Fogalmazvány, tisztázat – eredeti, másolat : egy 1849-i kormányzói irat viszontagságai / 95–110. o.

Fogalmazvány, tisztázat - eredeti, másolat 99 c) a 19. bekezdés 3. sorában: „... ön őket nevemben ..." „• • • önöket nevemben ..." d) ugyancsak a 19. bekezdés 4. sorában: „... személyeik bántalmatlanságá- „személyes bántalmatlanságáról ról biztosíthatja." biztosíthatja." Az igazság kedvéért megjegyzendő még két körülmény. Az egyik az, hogy az eredeti tisztázatban olyan elírás fedezhető fel, amely a Pesti Napló szövegében nem észlelhető. A 13. bekezdésnek a fentiekben a tisztázatról idézett részében ugyanis feleslegesen kétszer szerepel a „magát" szó. Ez újabb bizonyíték amellett, hogy a Pesti Naplóban olvasható változat nem lehet az eredeti tisztázat másolata. Ugyanakkor mindkét variánsban van — illetőleg benne maradt - egy képzavarnak tekintendő elírás. A 17. bekezdés 9. sora ugyanis, amikor a dokumentum Sagunáról beszél, így fogalmaz: „. . . annyi tömérdek pusztításnak s vérontásnak pusztítója lett", holott itt a „pusztítója" helyett nyilvánvalóan „okozójá"-t szándékozott mondani a fogalmazó. Ebből viszont következik, hogy vagy mindkét változatnak egy, mindkettőjüknél korábban keletkezett, de egyazon szöveg az alapja, vagy pedig — a fenti fejtegetésből kiderülvén, hogy a Pesti Napló variánsa korábbi szöveg, mint az eredeti tisztázat — ennek az eredeti tisztázatnak éppen a Pesti Naplóban nyilvánosságra hozott változat az alapja, azaz a fogalmazványa/ Deák — aki mindkét variánst ismerte - az Országos Levéltár eredeti tisztázatának szövegéből hozott idézeteket a maga munkájában. De mi a helyzet Jancsóval? Idézeteinek szövegelemzése nem hagy kétséget abban a tekintetben, hogy ő is a Csányi által Kossuthhoz visszajuttatott eredeti tisztázatot használta. Azon részeknél ugyanis, amelyeknél a tisztázat és a Pesti Napló szövege közt eltérés mutatkozik, az általa idézettek a. tisztázat, nem pedig a Napló szövegével azonosak. így.a 17. bekezdésben a „honáruló vétkeinek közepette előttem" (kiemelés tőlem — V. J.), valamint „hazug képmutató szerepet", továbbá a 13. bekezdésben „az esküdtszéki és szóbali eljárás büntető ügyekben be lévén hozandó, magát a törvényszék előtt élőszóval kiki védelmezheti" részek a tisztázattal egyeznek meg (bár a legutóbbi azzal a mó'dosítással, hogy az egyik „magát" szót, mint feleslegeset, Jancsó elhagyta). Mindebből joggal lehet arra következtetni, hogy Jancsó nem ismerte a Pesti Hírlap variánsát, hanem a tisztázatból dolgozott, a Pesti Hírlap közlőjének viszont Jancsó munkáiról nem volt tudomása, hiszen ellenkező esetben aligha tartotta volna az iratot frissen felfedezett dokumentumnak. Végül is irattanilag mi lehet a Naplóban közrebocsátott, kalandos sorsú, mert azóta ismét eltűnt dokumentum? A kérdés megoldásához három körülmény mérlegelése visz bennünket közelebb. A Pesti Hírlap R. M. A. szignójú közlője által nyújtott azon információ, hogy az irat felső sarka megpörkölődött. Azután a fogalmazvány hiányának a ténye. Végül Avram Jancu Dragos küldetésével kapcsolatos tanúságtételének az április 26-án keltezett dokumentummal közvetlenül összefüggő része. „Nyolc nappal később Dragos - írta Jancu német nyelvű beszámolójában 1849 novemberében — ismét megjelent a hegyekben, és Abrudbányára előre küldte Kossuth egy levelének másolatát (az eredetiben: Abschrift — V. J.) az újbóli összejövetel helyének megjelölésével. Ugyanezen a napon 7*