Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981)

Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981) - IRODALOM - Csizmadia Andor: Varga János: Deák Ferenc és az első magyar polgári büntetőrendszer tervezete. Zalai gyűjtemény 15. sz. Zalaegerszeg, 1980 / 327–329. o.

Irodalom 327 VARGA JÁNOS DEÁK FERENC ÉS AZ ELSŐ MAGYAR POLGÁRI BÜNTETŐRENDSZER TERVEZETE (Zalai Gyűjtemény 15. sz.) Zalaegerszeg, 1980.1711. Deák Ferenc politikai és jogi megítélését életrajzíróinál és a korszak más történeti monográfusainál leginkább a kiegyezés művének létrehozásában találjuk. Aránylag kevesebb az utalás Deák életének egy másik nagy mérföldkövére, a magyar büntetőrendszer átalakítására vonatkozó, az 1841. december 1-től 1843. március 19-ig folyó munkálatokra, amelyekben Deáknak szintén oroszlánrésze volt. Az 1976-ban elérkezett Deák-jubileum - Deák halálának 100. évfordulója - a történészek, jogtörténészek figyelmét ismét Deák személye és munkássága felé fordították. Ennek a figyelemnek lett a terméke a Degré Alajos szerkesztésében megjelent hatalmas emlékkötet: Tanulmányok Deák Ferencről (Zalai Gyűjtemény 5. sz. Zalaegerszeg, 1976) és ezt követte Varga Jánosnak most megjelent kötete Deák Ferenc szerepéről az első magyar polgári büntetőrendszer tervezetében. Valójában nemcsak Deák szerepéről van szó, hanem az első magyar polgári büntetőjog tervezet értékeléséről, annak előzményeiről, magáról a munka folyamatáról és következményeiről. Szinte mindenről, amivel e tervezetet sokoldalúan értékelni lehet. Ismeretes a magyarországi polgári átalakulásért a reformországgyűlések alatt folyt küzdelem, amelyet a magyar liberálisok vezettek, amely részben az országgyűléseken, nemkülönben a sajtó hasábjain zajlott.. A küzdelem első jogi megnyilvánulásai közé tartoztak az 1825-27. évi országgyűlés által kiküldött regnikoláris deputációk tervezetei, melyeknek kodifikálása azonban sokszor évtizedekig váratott magára. A tervezetek egyike büntetőjogi tervezet volt, amelynek szakaszait a haladó liberálisok a megyegyűléseken lelkesen szövegezték, de a paragrafusok az országgyűlés plénumában - a liberálisok kisebbségben lévén — reakcióssá formálódtak, s még a negyven évvel előbb készített első büntetőjogi tervezet reformértékét sem érték el Ezért a megerősödő liberalizmus, a haladást teljesen kikerülni nem tudó konzervatívok a harmincas évek országgyűlésén, az 1839-40. évi diétán választmányt létesítettek a büntető és javító börtönrendszer tervének kidolgozására. A választmány, amelynek tagjai között szép számban, bár kisebbségben a magyar liberális politikusok is helyet foglaltak, kiterjesztette vizsgálódásait az egész büntetőrendszerre, az anyagi büntetőjogra éppúgy, mint a büntetőeljárásra és a börtönrendszerre. Ennek megfelelően három albizottság is létesült, melyek mindegyikében részt vett több liberálissal együtt Deák Ferenc is, de legnagyobb terrénumát az anyagi büntetőjogra vonatkozó tervezet kimunkálása képezte, ahol az albizottságnak a konzervatív elnök távollétében ő lett a tulajdonképpeni elnöke is. A választmány plénumában az elvi kérdések (jegyző kinevezése, az 1827. évi operátumok alapul vételének elutasítása, az esküdtszék kérdése, a nép részvétele az igazságszolgáltatásban, a törvény előtti egyenlőség, a halálbüntetés eltörlése, a büntetések maximumának megállapítása) eldöntése után, melyek egész sorában a haladóbb nézetek diadalmaskodtak, következett az egyes kódexek vitatása. A börtönrendszer kidolgozására készült tervezet aránylag olyan volt, amelyet a liberálisok is elfogadhattak. A megyei és kerületi börtönök rendszere aprólékos szabályozásával - talán éppen a szabályozás alapján - nagy előrelépést jelentett volna a feudális korban megszokott börtönökkel szemben. Nem sikerült azonban a liberálisoknak keresztülvinniök, hogy a börtönök felügyeletét ellátó Helytartótanács időnként jelentést tegyen az országgyűlésnek, amellyel az országgyűlés hatáskörét bizonyos vonatkozásban a Helytartótanácsra kiterjeszthették volna. Sokkal nagyobb vita volt a büntetőeljárás tervezete körül. Míg a konzervatívok Zsedényi-féle tervezete angol mintára békebírákat kívánt a nyomozásba beállítani, Deákék a liberális elveknek megfelelően hitet tettek az esküdtszéki rendszer mellett, melyet két fázisban - a nyomozat és a ténymegállapítás fázisában — egyaránt kívántak alkalmazni. Ez a törekvés nem sikerült, sőt a konzervatívok maradi csoportja még a Zsedényi-féle békebíráskodást is az eredetinél maradibb szellemben módosította. A büntetőkódexek haladó törekvéseire a koronát - az esküdtszék bevezetésén kívül - Deák az anyagi büntetőjogi kódex tervezetének elkészítésével tette. A szerző írja, hogy Magyarországon még reformot nem készítettek elő a nemzetközi tapasztalatok oly széles körű felhasználásával, mint Deákék