Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981)

Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981) - FOLYÓIRATSZEMLE - Ress Imre: Mitteilungen des Österreichischen Staatsarchivs 1978–1980 / 360–363. o.

Folyóiratszemle 361 elsősorban az olasz gyümölcs- és borbehozatal versenyétől érintett német-osztrák tartományokban és Dalmáciában — a különböző politikai pártokon belül is rendkívül erősen jelentkeztek az olasz agrárimport korlátozását követelő áramlatok, amelyek hatásától a külügyi vezetés sem függetleníthette magát. — A jubileumi kötet két levéltártörténeti tanulmánya azokat az olasz vonatkozású szétválasztási és levéltárhasználati problémákat érinti, amelyek az első világháború után a Habsburg-monarchia központi levéltárainak sorsát es kezelését illetően merültek fel. RUDOLF NECK a Monarchia felbomlását követő kritikus hónapoknak az eseményeit foglalja össze, amikor a szélsőséges olasz álláspont módosulása teremtett archivisztikai szempontból elfogadható alapot a vitás levéltári kérdések megoldására. 1918 végén a Bécsbe küldött olasz katonai misszió erőszakkal birtokba vette mindazokat a levéltári állagokat, amelyek átadásáról az 1859. és 1866. évi olasz-osztrák háborút követően nem jött létre megállapodás, és a területi elv alapján Olaszország bejelentette igényét a bécsi központi levéltárak olasz vonatkozású anyagára. Az olasz példa a többi utódállamot is hasonló lépésre sarkallta, s így 1919 elején jó ideig fennállt a Habsburg-monarchia organikusan keletkezett központi levéltárai széthullásának veszélye. A politikai presztízsszempontokból motivált, túlzó olasz követelések leszerelését végül az olasz levéltárosok szakmai becsületessége és józansága segítette elő. A vezető olasz és osztrák levéltárosok 1919 májusában közös nyüatkozatot fogadtak el, hogy a levéltári anyag kutathatósága érdekében a szétválasztási tárgyalásokon a proveniencia elvét kell érvényesíteni, s így az eredetileg szélsőséges álláspontot képviselő Olaszország mutatott példát a vitás levéltári kérdések archivisztikai szempontból elfogadható megoldására. - A két világháború közötti olasz-osztrák levéltári kapcsolatok témaköréhez kapcsolódva FRIEDRICH OTTO WINTER a Kriegsarchivban működő olasz levéltári delegáció tevékenységéről nyújt rövid áttekintést. A folyóirat 1979. és 1980. évi kötetei ismét a hagyományos hármas tagolódást követik, azaz a tágan értelmezett levéltári irodalom körébe tartozó vagy levéltári anyagot értékesítő tanulmányokat, továbbá levéltár-ismertetéseket, valamint az osztrák és külföldi szakirodalmat szisztematikusan figyelemmel kísérő recenziós rovatot találunk bennük. Kifejezetten levéltárelméleti, módszertani kérdésekről vagy az osztrák levéltárügy aktuális problémáiról szóló írásokra azonban egyre ritkábban bukkanunk ebben a patinás kiadványban. Az archivisztikai cikkek hiányát azonban korántsem lehet egyszerűen a szerkesztők hibájául felróni, hanem ez annak a munkamegosztásnak a következménye, hogy az ilyen jellegű írások publikálását a hetvenes évek elejétől az Osztrák Levéltáros Egyesület évi két alkalommal megjelenő közlönye, a Scrinium vette át. Az 1979. évi kötet élén WALTER HÖFLECHNERnek az írását találjuk, amely néhány új adalékot és kutatási szempontot szolgáltat a XV. század végi Habsburg-diplomácia szervezeti kérdéseinek vizsgálatához. - HELMUT NEUHAUS I. Ferdinánd német birodalmi politikájának egy kevéssé feldolgozott fejezetét, az 1534—35-re tervezett Reichstag meghiúsulásának körülményeit rajzolja meg. A terjedelmes tanulmánynak, amelynek befejező részét az 1980. évi kötet közli, különösen azok a fejtegetései eredetiek, amelyek a Ferdinánd által viselt római királyi cím kialakulását és alkotmányjogi jelentőségét taglalják. - KLAUS MÜLLER a XVII-XVIIL század fordulóján élt Lamberg-családtagok magánlevelezésének felhasználásával az I. Lipót uralkodása idején kiépülő abszolutisztikus államszervezet adminisztratív, katonai és egyházi pozíciót birtokló habsburgianus nemesség hivatalvállalási mechanizmusát és tudati állapotát térképezi fel. A Lambergek példája azt mutatja, hogy a kollektív rendi törekvésektől elforduló osztrák-német nemesség a XVII. század utolsó harmadától az állami hivatalviselést céltudatosan az egyéni érvényesülés szolgálatába állította. Ez a nemesi réteg azért vállalta az anyagi áldozatokat követelő diplomáciai posztok és költséges államigazgatási funkciók betöltését, hogy hosszú távon biztosítsa saját családja rangjának, presztízsének és udvari befolyásának növekedését. - ELISABETH KOVÁCS azokat a liturgiái változásokat tekinti át, amelyeknek eredményeként a XVIII. század második felében teljesen átalakult a bécsi udvar egyházi szertartásrendje. A Mária-kultuszon és a szentek tiszteletén alapuló, ugyanakkor a rendi különbségeket hangsúlyozó barokk ájtatosság teátrális egyházi rendezvényeit felváltotta a vasárnapi misehallgatást központba állító, külsőségeiben egyszerűsödött istentiszteleti rend, amely különösen II. József uralkodása idején, az alattvalókkal rendi különbség nélkül azonosuló uralkodó mítoszát közvetítette. - Egyháztörténeti jellegű CHARLES H. O'BRIEN írása is, amely a Hollandiában kiadott janzenista folyóiratnak, a „Nouvelles Ecclésiastiques"-nak, II. József egyházpolitikai reformjaival kapcsolatos állásfoglalásait összegezi. - CHRIS TIENE THOMAS kosztümtörténeti tanulmánya V. Ferdinánd lombard-velencei királlyá való koronázásához tervezett palást díszítése és a hatalmi jelvények szimbolikája körüli belső