Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981)
Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981) - IRODALOM - Bándi Zsuzsanna: Sankt Elisabeth. Fürstin, Dienerin, Heilige. Aufsätze, Dokumentation, Katalog. Ausstellung zum 750. Todestag der hl. Elisabeth, Marburg, 19. November 1981–6. Januar 1982. Sigmaringen, 1981 / 341–345. o.
342 Irodalom Mielőtt rátérnénk a kötet részletesebb ismertetésére, idézzük fel Erzsébet életének fontösabb állomásait, ahogy ezek a tanulmányok és a katalógus áttanulmányozása nyomán kirajzolódnak eló'ttünk. Erzsébet 1207-ben született, a Temesvári Pelbárt-féle hagyomány szerint Sárospatakon. 1211-ben Hermann tartománygróf legidősebb fiának, Lajosnak jegyeseként Thüringiába viszik, 1221-ben Lajos thüringiai tartománygróf és Erzsébet magyar királylány házasságot kötnek. 1225-ben Eisenachba, ahol a tartománygrófi udvar többnyire tartózkodik, ferencesek érkeznek, s valószínűleg köztük van Rodeger testvér, aki Erzsébetet - Jordanus de Giano krónikája szerint - megismerteti a ferencesek tanításaival. Erzsébet Eisenachban kápolnát bocsát a ferencesek rendelkezésére. 1226 tavaszán a ferencesek, s minden bizonnyal a beginák példájának hatására is, az övékéhez közel álló életfelfogása megvalósítása érdekében Marburgi Konrád mester keresztes prédikátort és inquisitort választja gyóntatójául és lelki vezetőjéül, s az eisenachi Szent Katalin-kolostorban engedelmességet fogad neki, s férje halála esetére örökös özvegységet ígér. 1226-ban az éhínség idején - férje éppen Itáliában van - megnyittatja a tartománygrófi gabonaraktárakat és a rászorulók számára gabonát osztat, s Wartburg mellett ispotályt állít fel számukra. 1227-ben Lajos thüringiai tartománygróf II. Frigyes császárral keresztes hadjáratra indul s Otrantónál járványnak esik áldozatul. A sógoraival ellentétbe került, Wartburgból távozni kényszerülő 21 éves özvegyet a pápa, IX. Gergely veszi oltalmába s Marburgi Konrádot bízza meg védelmével. 1228 nagypénteken Erzsébet az eisenachi ferences kolostorban Marburgi Konrád előtt újabb fogadalmat tesz: lemond hozzátartozóiról, gyermekeiről, saját akaratáról, a világ pompájáról, a sógoraitól kapott 2000 márka özvegyi jussa egynegyedét kiosztja a szegények és rászorulók között, s 1228 őszétől a pápa és Marburgi Konrád támogatásával, sógorai jóváhagyásával, az általuk átengedett területen, Marburgba felépült ispotályban tevékenykedik (szegényeket, betegeket ápol, gyapjút fon, konyhai munkát végez), 1231. nov. 16-áról 17-ére virradó éjjel bekövetkezett haláláig. Halála után az ispotályt az 1234. júl. 1-i, a pápa, a császár és a thüringiai tartomány gróf ok, valamint a német lovagrend között Rietiben létrejött megállapodás értelmében a német lovagrend vette át, amely Marburgban új, impozáns templomot épített, ahová 1249-ben vitték át Erzsébet koporsóját. E rövid áttekintés után vegyük sorra a kötet tanulmányait. Az Erzsébet személyiségének alakulása szempontjából fontos thüringiai udvart Fred Schwind mutatja be. A Ludowingok első ismert képviselőjének, Szakállas Lajosnak (XI. sz.) a fia, II. Lajos építette valószínűleg Wartburg várát és alapította a reinhardsbrunni kolostort, ahová Erzsébet férjét, IV. Lajost is térhették. 1131-ben II. Lajos tartománygrófi rangot nyert, s ezzel a német birodalom fejedelmei közé került. A thüringiai tartománygrófok rokonságba kerültek a későbbi Barbarossa Frigyes császárral. Udvaruk a királyi udvartartás mintájára épült ki. II. Hermann tartománygróf mecénási tevékenységével magyarázható, hogy a halála után néhány évtizeddel később keletkezett költeményben a dalnokverseny színhelye az ő udvara, a költemény korábbi változatában még Eisenach, a későbbi változatban Wartburg, amely csak Hermann halála után vált ténylegesen tartománygrófi székhellyé. Erzsébet egyéniségére valószínűleg Hermann jámbor, vallásos neje, Zsófia volt inkább hatással. Erzsébet férje, Lajos megfontolt reálpolitikus, ugyanakkor mélyen vallásos ember volt, aki támogatta feleségét vallásos törekvéseiben. Erzsébet és Marburgi Komád viszonyát Matthias Werner elemzi. Erzsébet és Konrád kapcsolatának alapját abban látja, hogy Erzsébetnek a thüringiai fejedelmi udvarban szüksége volt egy tekintélyes egyházi személy támogatására, tanácsaira, hogy életét a ferencesek és az egykorú szegénységi mozgalmak törekvéseinek megfelelően alakítsa át. özvegysége idején Marburgi Konrád támogatásával találta meg az ispotályban azt az életformát, amely lehetőséget nyújtott számára a vezeklésre, az önkéntes szegénység vállalására, a szegények, betegek istápolására, Konrád kezébe tett fogadalma megtartására, s amely rokonsága számára is elfogadhatóbb volt, mint Erzsébet eredeti elképzelése, a kolduló életmód. Erzsébet egyfelől félt a szigorú, kemény Marburgi Konrádtól, másfelől egészségét, olykor az ispotály anyagi alapjait is veszélyeztetve nemegyszer megszegte tilalmait, rendelkezéseit (pl. lakóházában titkon leprást ápolt). Erzsébet keresztényi < tökéletességre törekvésével, Konrád aszkétikus életmódjával, szigorúságával és buzgóságával kiemelkedő, de tipikus képviselői voltak koruknak Werner véleménye szerint. Kaspar Elm a szerzetesrendeknek a nőkhöz való viszonyát, a kor vallásos nőmozgalmait, a nőknek az eretnek mozgalmakban (katharok, valdensek) játszott szerepét tekinti át. A XIII. század elején Európában egy széles, a szerzetesség határán álló vallásos nőmozgalom bontakozott ki, amelynek jellemző vonásai az önként vállalt vezeklő élet, a jogtalanul szerzett gazdagságról való lemondás, a szegények, betegek felé fordulás, a kétkezi munka és önmegtartóztatás vállalása voltak.
