Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981)

Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981) - IRODALOM - Katus László: Lajos Lukács: The Vatican and Hungary 1846–1878. Reports and correspondence on Hungary of the Apostolic Nuncios of Vienna. Budapest, 1981 / 335–338. o.

Irodalom 335 Soltrévfalun, Pakson, Tolnán és Bátán mutatja ki a helyi török hatóságok szolgálatában működő zsidó tisztviselők nyomait. A további kutatások számára hasznos forrás a budai török vámnaplók és az 1580-1581. évi fejadódefter latin betűs átírása és fordítása. A felsorolt személyek között szerepel Dávid rabbi, akinek irodalmi munkássága is volt (Kirjat Sepher, XLI. 1966. 411; Hungaro-Turcica. Studies in Honoui of Julius Németh. Bp., 1976. 321.) A kötet törzsanyagában publikált oklevélanyag, 1290 és 1789 között keletkezett, 814 — részben vagy egészében - zsidó tárgyú irat. Az Országos Rabbiképző Intézet egykori igazgatójának, az 1980-ban elhunyt Lőwinger Sámuel emlékének ajánlott gyűjtemény középkori részét jórészt külföldi forrásokból merítették a gyűjtők. Ezt egészíti ki Érszegi Géza a Magyar Országos Levéltár anyagából. A XVI-XVTI. századból származó közlések között örömmel üdvözöljük az erdélyi zsidótörténet néhány dokumentumát. A kimeríthetetlennek látszó soproni Városi Levéltár ismét jelentős értékekkel szerepel a XVIII. századi állagból. Ebben az évszázadban rohamosan megnőtt a zsidóság lélekszáma Tolna megyében is. Szilágyi Mihály fontos településtörténeti adatokkal, név- és foglalkozásjegyzékekkel járul hozzá a további kutatásokhoz. A magyar-zsidó művelődéstörténet korszakos dokumentuma az 1783. április 14-én kelt császári leirat, amely II. Józsefnek a zsidókra vonatkozó türelmi rendeletét és utasításait tartalmazza. A dokumentumhoz talán újabb adalékkal szolgálhatunk. A rendeletben szó esik a zsidó nyomdatermékekről. A hazai héber nyomtatás XVI-XVII. századi előzményei után, először Salamon Israel és Kaimon Áron pozsonyi zsidók szerettek volna műhelyt alapítani. Első beadványuk 1784. július 14-én kelt, a hivatalos válasz egy évvel később. (Közölve: OSZK Évkönyv 1967. Bp., 1969. 386-387.) Az 1903-tól megjelenő MZSO

I—XVIII. kötetei nélkülözhetetlen segédkönyvei a hazai történeti kutatásnak. Az eddig közzétett mintegy 11000 tétel azonban eléggé nehezen kezelhető, mert a kötetek átfedő évkorokét tártak fel. A szerkesztőség nyilván gondolt az egységes mutatórendszer kiadására. Ennek egyik előmunkálatát véljük Házy Jenő pontos és igen hasznos évmutatójában, ami a szakkutatók számára önmagában is fontos segédlet, de a generális index megjelenéséig is rendelkezésre áll minden kötet mutatója. Az MZSO XVIII. kötetét is a Memorial Foundation for Jewish Culture anyagi támogatása segítette nyomdába. Forráskiadványokban oly szegény történettudományunk érdekében várjuk a folytatást. Dán Róbert LAJOS LUKÁCS THE VAT1CAN AND HUNGARY 1846-1878 Reports and Correspondence on Hungary of the Apostolié Nuncios of Vienna. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1981. 795 L, 28 kép, 2 térkép Idestova 340 esztendeje, hogy Rómában megjelent az első magyar történeti kiadvány (tnchofer Menyhért: Annales ecclesiastici regni Hungáriáé című munkájának első kötete), amely a vatikáni levéltár iratanyagán alapult. A XVII. század második felében és a XVIII. században keletkezett nagy kéziratos történeti forrásgyűjtemények (Hevenesi, Kaprinay, Pray) is bőven tartalmaznak vatikáni iratokat, amelyeket a Rómában működő magyar jezsuiták másoltak. Az 1850-es évek végén Theiner Ágoston, a vatikáni levéltár magyarországi származású igazgatója tett közzé több mint kétezer magyar vonatkozású középkori oklevelet (Vetera monumenta historica Hungáriám Sacram Ulustrantia. I—II. Roma, 1859-1860.). A Vatikáni Titkos Levéltár rendszeres tudományos kiaknázása azonban csak akkor vehette kezdetét, midőn XIII. Leó pápa 1881-ben megnyitotta a tudományos kutatás számára. Ekkor Fraknói Vilmos irányításával - megindult a levéltár anyagának rendszeres átkutatása és a magyar vonatkozású iratok közzététele a Monumenta Vaticana Históriám Regni Hungáriáé ulustrantia köteteiben, amelyekből nyolc jelent meg, csatlakozva azokhoz a nagyszabású forráskiadvány-sorozatokhoz, amelyeket a Rómában működő német és osztrák történeti intézetek publikáltak. A XVI. századtól kezdve elsősorban a pápai nunciusoknak a vatikáni államtitkárság iratanyagában található jelentései