Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981)

Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981) - IRODALOM - Némethné Apáthy Andrea: Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás I–II. A Szabolcs-Szatmár Megyei Levéltár kiadványai. Nyíregyháza, 1979 / 320–321. o.

Irodalom 321 tárja fel a kórház ügyeit: a ,Jkórházalap" közadományokból való összegyűjtésétó'l a kórház építésével (tervezés, kivitelezés) kapcsolatos problémákon, a felszereltség különböző időkben való bemutatásán, a kórház funkcionálásán, kezdettől fogva szükségszerű bővítésén keresztül jelentőségének csökkenéséig, egy új kórház építésének szükségessé válásáig. Rendkívül érdekes - nem csak orvostörténeti szempontból - a dolgozat második része, amelyben egy diplomás bába naplójából közöl a szerző izgalmas, a mindennapi életet közelebb hozó részleteket. László Géza dolgozatában a népkönyvtárak két típusának (gazdasági és közművelődési) történetét dolgozza fel Szabolcs és Ung megye vonatkozásában. Feltárja az 1919 utáni újjászervezés ideológiai alapját, mely szervesen épül bele a Horthy-rendszer ideológiájának egészébe. Részletesen tárgyalja a szabolcsi népkönyvtárügy helyi, állományi, könyvtárkezelői problémáit, kimutatást közöl a megyében működő ilyen intézményekről, végül értékeli a két világháború közötti népkönyvtárügyet. Az ország keleti részében 1944 szeptembere után — a horthysta megyeszervezet széthullása következtében - új helyzet alakult ki. Gyarmathy Zsigmond a korszakkal foglalkozva mutatja be Szatmár megye közigazgatási ziláltságát, területi rendezetlenségét. Dolgozatának központi kérdése a megye „talpra állása", a közigazgatás megindítása. Az igen hiányosan fentmaradt főispáni iratok alapján ír a főispáni hivatal megszervezéséről, a közigazgatás megindításában vállalt szerepéről. Ugyancsak a felszabadulás időszakának problémáit kutatja Horváth Sándor a tiszalöki járásra vonatkozóan. A járás természeti és társadalmi viszonyainak, falvainak ismertetése, történeti áttekintése után részletesen ismerteti a helyzet konszolidálódását gátló tényezőket: a közbiztonság siralmas állapotát, politikai szélhámosok és helyi kiskirályok káros tevékenységét. Mindez az újonnan meghirdetett demokrácia elvének érvényesülését tette rendkívül nehézzé. Emellett azonban már mutatkoztak a szocialista átalakulás jelei (pl. a földreform megvalósulását részletesen ismerteti a szerző). Egy szabolcsi község - Napkor - történetét kétrészes tanulmányban dolgozta fel Lekli Béla. A kötetben közölt első részben a település történetét egészen a bronzkorig vezeti vissza, s feldolgozza a község határában feltárt honfoglalás előtti és István-kori gazdag leleteket is. Időrendben, levéltári források és szájhagyomány alapján írja le a község történetét: birtokosait, természeti, gazdasági, társadalmi viszonyait, népességének szám szerinti alakulását, nemzetiségi, vallási megoszlását. Molnár József személyes hangú írása egy Szatmár megyei község történetéhez nyújt adalékot. A dolgozat Csenger határ-, dűlő- és utcaneveinek, valamint a határában volt falvaknak történeti-etimológiai szótára. A közlés végén bensőségesen ír arról, hogyan jutott az adatok nyomára, hogyan kezdte meg a kutatást jó ötven évvel ezelőtt. Adatai igen értékesek, mivel az alapot képező Szuhay családi levéltár 1944-ben elpusztult. A kötetet szervesen egészíti ki két forráspublikáció. Németh Zoltán közlése (Tirpákokra vonatkozó iratok Nyíregyháza történetéhez 1755-1797) bevezetőjeként a források nyelvi kérdéseiről ír, majd a forrásközlés apparátusának, szempontjainak szabatos megfogalmazása következik. A közlés módja precíz,- még a források fizikai állapotára is kiterjed. Adatai a város újratelepítésével és a meginduló élet problémáival foglalkozó kutatóknak nagyon értékes kiindulópontot jelentenek. Orosz István — mint írja - nem jogtörténeti vagy nyelvtörténeti érdekességek miatt vállalkozott e források (Tanúvallomások Nyíregyháza és Hajdúdorög XVIII. századi határperében) közlésére, hanem azért, mert a magyarországi történetírás néhány ágának (településtörténet, agrártörténet, állattenyésztés és tanyatörténet) nyújtanak jelentős adalékot. Ezekből kettőt kiragadván röviden foglalkozik a telek jelentéstörténetével, a pusztabérlők szállásaival és állattenyésztésük módjával. A forrásközlést a szöveget érthetőbbé tevő jegyzetek egészítik ki. A kötetet méltóan indítja és zárja le Balogh István munkásságát bemutató írás, hiszen e kötet — mint a bevezetésben a szerkesztő Gyarmathy Zsigmond is írja — az ő tíz éves levéltárosi tevékenysége eredményeit is magába foglalja. A kötetet indító munka méltó a szerző egész munkásságához: Bél Mátyás nagy jelentőségű Notitia Hungariae-jának Szabolcs megyét feldolgozó részét, valamint Schemberger Ferenc: Pótlás Bél Mátyás művéhez című munkáját fordította le, látta el jegyzetekkel, hasznosítva így e fontos monográfiákat a mai kutatók számára. A könyvtáros Sándor Lászlóné a kötet befejezéseként összeállította Balogh István eddig megjelent összes munkájának bibliográfiáját. Némethné Apáthy Andrea 21 Levéltári Közlemények 1980-81