Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981)

Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981) - Ember Győző: A levéltári rendezés általános kérdései / 31–96. o.

EMBER GYÖZÖ A LEVÉLTÁRI RENDEZÉS ÁLTALÁNOS KÉRDÉSEI Bevezetés A levéltári munka különböző fajtái közül a levéltári rendezésnek a leggazdagabb az irodalma. Akár a hazai, akár a külföldi levéltári folyóiratokat nézzük, különösen a második világháború utáni évfolyamokat, tele vannak a levéltári rendezés legkülönbözőbb kérdéseivel foglalkozó kisebb-nagyobb terjedelmű cikkekkel, tanulmányokkal. Ezeknek a közleményeknek túlnyomó többsége a levéltári rendezés valamely sajátos területének a kérdéseivel foglalkozik. Leggyakrabban valamely szervtípus iratainak a rendezéséről van bennük szó. Ilyen szervtípusok pl. a hazai irodalomban: a hatóságok, a minisztériumok, a pénzügyigazgatási hatóságok, a bíróságok, a megyék, a főispánok, a főszolgabírók, a járási főjegyzők, a megyei földhivatalok, a megyei mezőgazdasági igazgatóságok, a városok, a mezővárosok, a községek, a tanácsok, az uradalmak, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek, az üzemek, a vállalatok, az egyházak. Az itt felsoroltak mindegyikének iratairól, azok rendezéséről, találunk cikkeket hazai levéltári folyóiratainkban. Nem különben különböző iratfajtáknak a rendezéséről, amilyenek pl. a magán-, a családi és a személyi iratok, a mikrofilmek. Az ilyen, a levéltári rendezés sajátos kérdéseivel foglalkozó közlemények között kevés az olyan, amely elméleti kérdést vet fel, általában a rendezés módjáról, módszeréről számolnak be, elmondják, hogy az iratokat miképpen rendezték, eljárásukat olykor meg is magyarázzák. Sokkal kevesebb a levéltári irodalomban, hazaiban és külföldiben egyaránt, az olyan munka, amely a levéltári rendezésnek nem sajátos, hanem általános, mindenféle szervtípus iratainak, minden iratfajtának a rendezésére vonatkozó, kérdéseit tárgyalja. Ilyen munkák a külföldi irodalomban elsősorban a kézikönyvek. Ezeknek két válfaját különböztethetjük meg. Az egyikhez a terjes igényűek tartoznak, amelyek a levéltártudomány, vagy legalábbis a levéltártan egész területét felölelik, és ebben a tág keretben egyebek között a rendezésről is szólnak. A másik válfajhoz azokat a műveket sorolhatjuk, amelyek csak a rendezés és a vele szorosan összefüggő segédletkészítés kérdéseit tárgyalják. Ez utóbbiakban nagyobb a lehetőség a szűkebb körű téma behatóbb vizsgálatára. A vizsgált téma, a rendezés és a segédletkészítés szempontjából ezeknek a műveknek a jelentősége a nagyobb. Közéjük tartozik az a munka is, amely kiemelkedő szerepet töltött be az egész levéltártudomány fejlődésében. Három holland levéltárosnak, S. Mullernek, F. A. Feithnek és R. Fruinnak Handleiding voor het Ordenen en Beschrijven van Archieven című, Groningenben, 1898-ban megjelent könyve volt ez a munka, a levéltárak rendezéséről és leírásáról. A nemzetközi levéltárügyre gyakorolt hatását mutatja, hogy 1905-ben németre, 1908-ban olaszra,