Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981)

Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981) - Kumorovitz L. Bernát: Tótsolymosi Apród János mester küküllői főesperes kancelláriai működése / 5–29. o.

26 Kumorovitz L. Bernát széket foglalta el, Kükülleit vikáriusává nevezte ki.

130 Hogy ez (utolsó) alkalommal meddig maradt a kaneellária szolgálatában, nem tudjuk megállapítani, mert most is csak egyházi címeit használta.

131 Lehet, hogy távozása, előrehaladott kora miatt, mindjárt Lajos király halála után történt, mert éppen ez idő tájt Demeter felújította az alkancellárságot, melynek első ismert birtokosa az 1381-ben jelentkező Bielitincs-i Albert székesfehérvári választott prépost.

132 De az is lehetséges, hogy — mint Készei Miklós idejében Gallus mesterrel dolgozott együtt, most is az alkancellárnak mondott Alberttel tette ugyanezt. Királyi káplánságát azonban Lajos király, vikáriusságát pedig Demeter bíborosérsek haláláig tartotta meg.

13 3 * Végezetül az általunk megrajzolt kép teljes megértéséhez arra a jogosan feltehető kérdésre is kell még választ adnunk, hogy miért volt szüksége Kükülleinek az 1360. évi szerzemény biztosításához annyi oklevélre, s megszerzésükkor miért hivatkozott előbb újabb, később pedig régi kancelláriabeli érdemeire? Már korábbi historikusainknak is feltűnt, hogy Kükülleinek a nápolyi hadjáratok idején teljesített szolgálatait a maguk korában nem méltányolták, azért csak későn, 1365-ben értékesítette őket. Ez a megállapítás azonban, úgy véljük, csak részben helytálló, mert korai szolgálataiért már 1349-ben részesült jutalomban, amikor Lajos király visszaadta családjának az I. Károly által adományozott, később pedig elvett Tótsolymost.

134 A királynak ez a kegye pedig a fiatal litteratus érdemeihez képest oly nagy mérvű volt, hogy egy újabb jutalmazás elővételezésének is beillett. Az 1350-ben Olaszországban teljesített jegyzői szolgálatokért tehát külön jutalmat nem volt illő kérnie, s úgy látszik, hogy nem is kért; egyházi pályára lépésekor pedig rögtön jelentős javadalmak birtokába jutott.

135 Azonban másként álltak dolgai 1360-ban. E szerzeménye

136 ugyanis a királyi kincstár sérelmére történt, mely csak királyi jóváhagyás után válhatott jogerőssé,

137 amit, mint láttuk, lépésről lépésre haladva igyekezett megszerezni, de végül is csak a király kivételes kegyelmi aktusával tudott elérni.

138 Mivel pedig az egy korúakból kifogyott, kérésének alátámasztására már csak régi (még nem jutalmazott) érdemeire 130

1380-ban már annak mondják. MODI. 83054. (1380. április 25.) - Dékáni: Küküllei János 29. L, 2. jegyzet. - Fekete Nagy: Küküllei 122-123. L 131 Pedig most is vezető szerepet vitt a nagykancelláriában. Az Országos Levéltár 1378. évi anyagában például 15 nagypecsétes oklevél 14 kéznek a kezeírását mutatja. Ezek: a) január 3. MODI. 71885; január 24. 28066. b) január 3. 77688. c) január 21. 6485. d) február 7. 6502. e) január 28. 42072. f) február 17. 4681. g) március 14. 87504. ft;április4. 6517. i) április 20. 6507. k) április 22. 30401.1} április 23. 95917. m) május 27. 42090. n) augusztus 30. 6555. o) december 6. 6579. lii

Szentpétery: Oklevéltan 162.1. 1 ** Fekete Nagy: Küküllei 122.1. 134

Lásd a 17. jegyzetet és a hozzátartozó szöveget. 13 'Fekete Nagy: Küküllei 116-118.1. 13 * Lsád a 33. jegyzetet és a hozzátartozó szöveget. 13 7 Lásd a 108. jegyzetet és a hozzátartozó szöveget. 13 * Lásd a 111. jegyzetet és a hozzátartozó szöveget.