Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981)
Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981) - Dóka Klára: A kultúrmérnöki hivatalok, 1879–1948 / 233–256. o.
A kultúrmérnöki hivatalok 2A I Mint a névsorból látható, a kerületi felügyelők korábban a kultúrmérnöki hivatalok alkalmazottai voltak, akik néhány évi gyakorlat után kerültek a Minisztériumba. Berendelésük gyengítette a vidéki személyi állományt, de felügyelői teendőik ellátásához kellő tapasztalattal rendelkeztek. Néhányan korábbi munkaterületeiket ellenőrizték felügyelői minőségben (pl. Buday Zádor, Vinnay Géza). * A két világháború között a kultúrmérnöki hivatalok száma az új országhatároknak megfelelően csökkent. Összesen 7 hivatal működött: Budapest, Székesfehérvár, Pécs, Szombathely, Sátoraljaújhely, Debrecen, Miskolc központtal, majd 1922-től a győri hivatal megszervezésére került sor. 1926-ban, takarékossági okokból megszüntették a sátoraljaújhelyi hivatalt, és területét felosztották a Miskolci, valamint a Debreceni Kultúrmérnöki Hivatalok között. 83 1928. augusztus 1-én viszont megkezdte működését a Hódmezővásárhelyi Kultúrmérnöki Hivatal. Létrehozását két tényező indokolta. A debreceni és budapesti hivatalok illetékességi területe túl nagy volt a többihez képest, ami a gyakori kiutazások miatt a munkát drágává tette. Másik ok az öntözési feladatok növekedése volt az ország délkeleti részén. A hivatal első vezetője a kiváló öntözési szakértő, Trümmer Árpád lett. 84 A kultúrmérnöki hivatalok alaptevékenysége a korábbihoz képest nem változott. Továbbra is közreműködtek a vízjogi engedélyezéseknél, a lecsapolási, talajjavítási, patakszabályozási, öntözési munkáknál. Miniszteri biztosként ellenőrizték a vízhasználati társulatok működését, közösen tevékenykedtek a törvényhatóságokkal a községi lecsapolás, belvízlevezetés területén. Az 1931: 15. te. a hivatalok hatáskörébe utalta az összes kisvízfolyások rendezését, amelyek nem tartoztak a vízszabályozó társulatokhoz, illetőleg a folyammérnöki hivatalokhoz. E törvénnyel 8029 km hosszú folyószakasz került a kultúrmérnöki hivatalok kezelésébe, összesen 62 társulat állt az 1920-as években felügyeletük alatt, és ezek közül csak 12-nek volt műszaki személyzete. 1931-ben a hivatalok területi eloszlása a következő volt: LA Budapesti Kultúrmérnöki Hivatal területe Pest-Pilis-Solt-Kiskun, NógrádHont, Bács—Bodrog megyére terjedt ki. Pest megye északi részén és Nógrádban, a dombos vidéken fő tevékenységük a patakszabályozás volt, míg Pest megye déli részén, valamint Bács—Bodrogban a lecsapolásokkal és öntözésekkel kapcsolatos munkák voltak gyakoriak. Legtöbb építkezés az Ipoly, Rákos, Galga, Tápió mentén folyt. A hivatalvezető, mint miniszteri megbízott 9 vízhasználati társulatra felügyelt, ezek területe 161 368 kat. holdat tett ki. A hivatal személyzete 5 mérnökből és 2 alkalmazottból állt. (1926-ban ezek a következők: Pasteiner Dezső, Kiss Béla, Kun László, Dreschler Nándor, Ott János, Keller György.) 2. A Debreceni Kultúrmérnöki Hivatal területe Szabolcs, Ung, Szatmár—Bereg— Ugocsa, Hajdú és Bihar megyékre terjedt ki. A sík területen fő tevékenység a belvizek levezetése, kisebb mocsarak lecsapolása volt. Fontos munkát jelentett a Kösely-vízfolyás, 83 OLK184. 1927-19-11549. 84 OLK178. 1851/1928.
