Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981)
Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981) - Bertényi Iván: Az antifeudális parasztmozgalmak heraldikájának néhány problémája / 221–232. o.
230 Bertényi Iván nünk velük kapcsolatban, s ugyancsak indokolt a parasztmozgalmak heraldikájának a vizsgálata. A parasztfelkelők, ill. vezetőik által választott jelvények nem tanúskodnak valamilyen önálló, a heraldika általános jellegzetességeitől elütő, más szabályszerűségeket követő „népi", antifeudális heraldika kialakulásáról. Ez érthető is, hiszen a nem nemesi elemek, a parasztok, kézművesek, polgárok címerhasználatában nagyjából ugyanazok a heraldikai elvek érvényesültek, mint az uralkodói, nemesi címereken, azaz csak egyféle heraldika volt! így az antifeudális mozgalmak vezetőinek, résztvevőinek nem lehetett szükségük arra, hogy valamilyen új heraldikát, új címertani szabályokat dolgozzanak ki: egyszerűen címerpajzsra, címeres zászlóra stb. emelték azt a jelvényt, amely mozgalmuk célkitűzéseinek, társadalmi, vallásos elképzeléseinek megfelelt. Megfigyelhető, hogy a mozgalmak résztvevői egyes esetekben olyan (királyi, vallási) jelképet választottak, amely mintegy átmenetet képezett az ellentábor felé, szinte a velük szemben állók jelvénye is lehetett volna. Elképzelhető, hogy ennek az volt az egyik célja, hogy a szembenálló seregek egyszerű származású katonáit a hozzájuk való átállásra sarkallja, hiszen egy ilyen típusú jelvény azt sugallta, hogy ők, a felkelők a király valódi hívei, az „igaz hit" harcosai. Egyes heraldikai jelvények évszázadokkal is túlélték azokat a népi mozgalmakat, amelyeknek eredetileg jelvényül szolgáltak. Ilyenkor az idő folyásával jelentésük is megváltozott: 1631—1632-ben Magyarországon a keresztes zászló elsősorban már Dózsa Györgyre és harcosaira emlékeztetett, s nem a törökök elleni háborúra, ill. a kereszteseket megillető védelemre, mint eredetileg 1514-ben; a kehely pedig elsősorban a régi huszita múltat, a forradalmi felkelést idézte fel a későbbi Csehországban, s nem a négy Prágai Cikkely vallási jelszavát, a két szín alatti áldozást. Hangsúlyozni szeretnénk, hogy csak néhány antifeudális mozgalom, parasztfelkelés heraldikai jelvényeit mutattuk be, s elsősorban a heraldikus nézőpontjából. Ebből következik, hogy az egyes parasztfelkelések lefolyásának a konkrét vizsgálata még számos új heraldikai szempontot is felvethet a kérdés további vizsgálatához, miként az egyes országok különböző korszakokban divatos címerhasználati szokásai is nyilván motiválhatták az egyes parasztmozgalmak, ill. vezetőik címerválasztását. További vizsgálatot igényel még az a kérdés is, hogy a felkelő parasztokhoz csatlakozott egyéb elemek (nemesek, városiak) milyen hatást gyakoroltak a mozgalmak jelvényeire. Jól ismert pl., hogy a husziták egyik legkiválóbb katonai vezetőjére, Jan Zizka hetmanra a kehely harcosainak az élén folytatott küzdelmei idején is igen erősen hatott a lovagság kultusza: ő saját magát Krisztus lovagjának („miles Christi") képzelte. 42 Minthogy a heraldikai szakirodalomban létezik olyan felfogás, amely szerint a lovagok pecsétjeiken a katonai elemek ábrázolására törekedtek, s így pajzsot is használtak, 43 felmerülhet a gondolat, vajon nem motiválhatta-e egy ilyenfajta lovagkultusz egyes nemesi származású huszita vezetők címeres pecsétválasztását, illetve, továbblépve, a pajzsra helyezett jelvényeknek a lovagsághoz kötése nem motiválhatta-e egyes parasztok, ill. más társadalmi elemek címerválasztását olyanformán, hogy a címerpajzs fölvételével a lovagokéhoz hasonló jogállásra törekedésüknek (is) hangot akartak adni. Minthogy azonban egy ilyen felfogásnak a népi heraldika pajzshasználata ellentmondani látszik, a kérdés eldöntése jelenlegi ismereteink 4 J Joseph Macek: Jean Hus... i. m. 165. o. 43 Z>. Ottfried Neubecker i. m. 149. o.
