Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981)

Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981) - Kumorovitz L. Bernát: Tótsolymosi Apród János mester küküllői főesperes kancelláriai működése / 5–29. o.

Tőtsolymosi Apród János kancelláriai működése 21 hasson. 89 Ezt bizonyítja Lajos királynak 1368. március 28-án, Gyulafehérvárott kelt az az oklevele, melyben a kíséretében tartózkodó János küküllői főesperes és specialis káplánja részére átírta és megerősítette a Gargow-i Konrád fia György fiának: Jánosnak 1365. december 30-án előtte tett bevallásáról szóló oklevelét. 90 2. 1. Lajos királynak (általunk bemutatott) oklevelei különbséget tesznek a kan­cellária és a notaria között, következésképpen a notaria-beli jegyzőség nem azonos a nagykancellariai jegyzőséggel, mint eddig általában gondolták. 91 Ebből pedig következik, hogy Tőtsolymosi Apród János a krónikájában jelzett notariussága idején nem a nagy­kancelláriában, hanem annak - 1365-ben még notaria-nak nevezett alosztályában mű­ködve szerzett érdemeket. És valóban, mint erre már másutt rámutattunk, a titkos­pecsétet használó kancelláriai tagozat vezetője: a secretarius nótárius a titkoskancellária végleges kialakulása (1374 k.) előtt „hivatalosan" még nem nevezhette alakulatát kan­celláriának, hanem csak jegyzőségnek, notaria-nak, magát pedig (secretarius) nótárius­nak 9 2 — noha beosztottjai, mintegy előlegezve a később valóban végleges címét-rangját, ez idő tájt egymás között kancellárnak is titulálják. 93 De az előbbiekben idézett 1364-i sub cancellaria ... maiori kifejezés is - véleményünk szerint — egy másik, kisebb, illetőleg titkos kancelláriának vagy legalábbis akkoriban már így nevezhető kancelláriai tagozat­nak a meglétére utal. Azt pedig, hogy az idézett 1365. évi oklevél esetében nem véletlen elszólással van dolgunk, bizonyítja Lajos királynak egy 1368. június 18-án kelt titkos­pecsétes oklevele, mely szerint curiája nótáriusainak: János fia Miklós és Péter meste­r(ek)nek, szintén a notaria-ban (in officio notarie) teljesített szolgálataikért Arácson birtokot adományozott. 94 Ez a Miklós mester, akit korábban (1363) királyi nótáriusnak (nótárius regius-nak) is neveztek, 95 később egyházi pályára lépett, 1382-ben csázmai prépost lett, s még ugyanebben az esztendőben, mint szepesi prépost, a titkoskancellária élére került. 96 Pályafutása tehát a secretarius nótárius vezette királyi notaria-bm s a belőle kialakult királyi titkoskancelláriában folyt le. Végül, megállapításunk alátámasztá­8 9 Ahol háza is volt. Lásd az 59. jegyzetet és a hozzátartozó szöveget. 9 ° Lásd a 40. jegyzetet és a hozzátartozó szöveget. 9 ' Legutoljára például Fekete Nagy: Küküllei 115., 117. és főleg 119.1. 92 A magyar királyi titkoskancellária kialakulásáról végzett kutatásaim elsó' és alapvető eredményeit „A magyar királyi egyszerű- és titkospecsét használatának alakulása a középkorban" c. tanulmányomban tettem közzé. (A Bécsi Gr. Klebelsberg Kuno Magyar Történetkutató Intézet Év­könyve. V. kötet. Kny. is 1-44.1.), majd további adatokkal kiegészítve 1943-ban „A királyi kápolna­ispán oklevéladó működése (A királyi kancellária fejlődése a XIV. és XV. század fordulóján. Regnum „Egyháztörténeti Évkönyv" V/1942-1943/27-37.1.) és 1963-ban „A budai várkápolna és Szt. Zsig­mond-prépostság történetéhez" c. tanulmányaimban foglaltam össze, végleges formában pedig a Memoria Seculorum"-ban olvashatják majd a magyar diplomatika művelői. (Lásd a 15. jegyzetben: Osztályok . . . címmel.) 9 3 Kumorovitz: Osztályok . .. 59., 66. és 67. jegyzet. 9 A Nagy Iván. Véghely Dezső, Nagy Gyula: Zala. vármegye története. Oklevéltár. II. Budapest, 1886.25-26.1. 9 s Arácsi János fia Miklósról (részletesen) olv. Kumorovitz: Osztályok . . . 95. jegyzet. 96 1382. január 6-án prepositus Chasmensis et secretarius nótárius noster-nek (MODI. 87542.), augusztus 9-én pedig szepesi prépostnak és titkoskancellárnak mondja őt a király. (MODI. 100192.) ­Zalai okit. II. 189-195.1. — Titkoskancellárságát (egy ideig) Mária királynő idejében is megtartotta. Utolsó említését a királynő 1386. június 24-i oklevelében találjuk. (Fejér: CD. X/l. p. 289. - Lásd még Bónis: Jogtudó érteim. 85.1.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom