Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981)
Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981) - Trócsányi Zsolt: A Subdelegatio (Commissio) Neoacquistica és erdélyi hatásköre, 1719–1745 : adalék az erdélyi hatalmi struktúrák történetéhez / 171–219. o.
A Subdelegatio (Commissio) Neoacquistica 213 37 1/2 kr értékű terménnyel tartozott). Súlyosak voltak bizonyos külföldi személyekkel vagy családokkal kapcsolatos tartozások. Steinville a Bráncoveanu-hagyatékból 12 750 Frt-ot felvitetett Bécsbe, Mavrocordat havasalföldi fejedelemnek, erdélyi fogsága idején, 6550 Frt-ot előlegezett a hadipénztárból. ígéretet tett arra, hogy serdar Barbu 3333 Frt 20 kr-t kitevő adóssága megtérítésében segítségül lesz a kincstárnak, az összeg közel 2/3-a azonban (2166 Frt 40 kr) kifizetetlen maradt. Mindezen túl számos kisebb tétel szerepelt a hagyatékkal szembeni követelések listáján. A bizottság 1721. február 14-én és 21-én tárgyalta Haan jelentését. A követelések közül azonnal törölte a Steinville által XII. Károlynak előlegezett összeget azzal, hogy a főhadiparancsnok csak nevét adta a dologhoz, továbbá a Mavrocordatnak juttatottakat, amelyre nézve Ministerialkonferenz-határozat mondta ki, hogy ez „ex ratione publica" történt. A többire nézve végül is azt határozta, hogy az adósságoknak azok a tételei, amelyeket a Steinville-örökösök is elismernek, elválasztandók azoktól, amelyeket ezek vitatnak, s az utóbbiak esetében vizsgálat tartandó. A Steinville bányavállalkozásaival kapcsolatos kérdésekben úgy határozott, hogy amennyiben a hagyatékban van arany- és ezüstérc, ül. olvasztott arany és ezüst, ez kincstári beváltásra kell hogy kerüljön, a kincstári kézbe veendő nemesfémválasztó berendezésekért illő kártérítést kell fizetni az örökösöknek, a volt főhadiparancsnok magánszolgálatában állt kohó-, választómestereket stb. pedig össze kell írni, s Haan tegyen javaslatot, hogy kik alkalmasak kincstári szolgálatra, kire van közülük szükség Erdélyben (jeleztük: Haan egészüktől szabadulni akart), kik állítandók be más szolgálatba s kik használhatatlanok. A Bráncoveanu-hagyatékból Bécsbe vitetett összeget elszámoltnak ítélte azzal, hogy abból 3000 Frt az ottani arzenálba került, a többi erődítési munkákra [? ]. A gyulafehérvári uradalom jobbágyai által szolgáltatott szénáról is feltételezte, hogy annak ellenértékét Steinville erődítési munkákra vagy más állami célra fordította (ellenkező esetben az örökösök nyilatkozatát várva). A láthatóan igen sok elnézéssel kezelt hagyatéki ügy azonban még évekig volt a bizottság üléseinek tárgya. 1723. január 8-án a kérdéskomplexum egy kisebb részletével foglalkozik. 1726-ban három ülésnek is tárgya ez a kérdés (január 24., február 7. és 21.). A bizottság szemköréből ekkor tűnik el a hagyaték ügye: úgy látja, hogy az örökösöknek még 1600 Frt kifizethető a hagyatékból, s a volt főhadiparancsnok 30 000 Frt-os kauciója is kiadható nekik. Áttekintve most már a bizottságnak az ügyek száma szerint nem nagynak tűnő, de szerteágazó erdélyi hatáskörét, egészében véve úgy találjuk, hogy ezeknek az ügyeknek a legnagyobb része tágabb értelemben vett adminisztratív ügy: olyan kérdés, amelynek a kormányzat adott rendjében a birodalmi központi kormányzat szintjén kellett eldöntésre kerülnie, tényleges súlyától függetlenül A különböző igazgatási országos kormányszervek vitái, súrlódásai mind ilyen jellegű ügyek, akár az erődítések finanszírozásáról, akár Steinvüle túlkapásairól, akár Haan és a Gubernium vitáiról van szó, A kincstárat is ülető birtokügyeknek jelentéktelen töredéke fordult meg a bizottság előtt {minden uralkodói birtokadományhoz az Udvari Kamara előzetes állásfoglalása volt szükséges), valamelyes elvi jelentősége csak a Nemes Péter-javak ügyében hozott határozatnak van, amely az ellenreformációs felekezeti szempont szükségességét hangsúlyozza a birtokadományozásnál. A harmincadügyek közül csak az ifjabb Neffzer vám- és harmincad-igazgatóságának felszámolása jelentős (annak azonban ennél fontosabb előzményei, a Rebentisch-Neffzer bérlet létrehozása, majd felmondása és az ifjabb Neffzer bérletének kialakítása nem
