Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981)
Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981) - Trócsányi Zsolt: A Subdelegatio (Commissio) Neoacquistica és erdélyi hatásköre, 1719–1745 : adalék az erdélyi hatalmi struktúrák történetéhez / 171–219. o.
198 Trócsányi Zsolt látta, hogy ennek nincs akadálya, hisz Cserei Mihály már letette a pénzt. 1727-ben az ellenreformáció szempontjai lépnek előtérbe egy birtokadományozási ügyben. Andlern erdélyi kincstári főigazgató (1727. október 22-én) jelentést tesz arról, hogy Nemes Péter magtalanul elhalván, a királyi tábla is a fiscusnak ítélte 1700 Frt 30 kr-ra becsült birtokait. Ezek azonban kis darabokból állnak, 7 7 így a fiscus számára nem érnék meg azt a fáradságot, hogy maga műveltesse őket. Árverésre bocsáttatván, csak a Teleki-család jelentkezett értük, 1000 tallért kínálva fel a kincstárral szembeni követeléseiből ellenértékül, továbbá Komis Zsigmond gubernátor, aki készpénzben ajánl fel 1000 tallért. Andlern a Kornisnak való eladást javasolja. A bizottság 1727. november 13-i ülésén az az álláspont alakul ki, hogy Kornis Zsigmond mellett szól a „Favor Religionis" is, mert a Teleki-család a bizottság tudomása szerint luteránus, 78 tehát a gubernátornak adandó (1000 talléron) a jószág, a Teleki-család követeléseit pedig a bizottság tisztázni fogja. A birtokügyek egy különleges kategóriája, a nemesi jószágról való productio, egyetlen esetben kerül a bizottság elé (1720. január 29.). Gr. Bánffy György felségfolyamodványban kért mentesítést a jószágairól való productio alól, ugyanakkor a gyalui uradalomnak (amelynek fő birtokosa ő volt) más donatariusait és compossessorait productióra kívánta köteleztetni (nyilván saját jogai érvényesítése érdekében). Haan álláspontja az volt, hogy Bánffynak nem volt oka felségfolyamodványra, hisz ő már korábban producált jószágairól, a gyalui uradalom más adományosait pedig lehetne productióra kötelezni, de a fiscalis director jelenlétében, hogy a kincstár is tájékozódhassék bizonyos elidegenített jószágairól. A bizottság úgy döntött, hogy Haan javaslatait mindenben el kell fogadni. Több érdekkel bír számunkra a bizottság ércbányaügyi hatásköre. Az első ilyen ügy még részben személyi jellegű. Haan 1719. augusztus 17-én azt javasolta a torockói bányaműveléssel kapcsolatban, hogy az uralkodó döntése alá kellene bocsátani a bányában való részesedést, úgy, hogy a Thoroczkai-családnak 2 bányarész, Steinville főhadiparancsnoknak („Zumahlen sich diser alsz gewerk Zubauen bereits eingelassen") 7 9 és a kincstárnak 1—1 jusson. Az Udvari Számvevőség azzal hagyta jóvá Haan javaslatát, hogy a kincstár csak a bányarészek 1/8-át vagy 1/16-át vállalja. Ezzel (1720. január 29-i ülésén) a bizottság is egyetértett. 1721-ben már súlyosabb ilyen ügyek kerülnek a bizottság elé. Haan szorgos felmérőmunka alapján, 1721. április 9-én az egész erdélyi ércbányászat ügyét az Udvari Kamara elé terjeszti. A tresztiai aranybánya — kezdi Haan —, amelyet 1711-től Steinville műveltetett, most teljesen a kincstár számára van foglalva. A bányásznép azonban „insolent und hartnäckig", nehezen lehetne őket leszoktatni az aranycsempészetről. így Haan Kropff erdélyi ércbánya-felügyelő javaslatát ajánlotta elfogadásra, amely szerint taxaként évi 200 pisetum arany fizetésére kellene őket kötelezni, s ha ez sem lenne megoldás, ki kéne űzni őket a bányákból, s helyükbe szabad német bányászokat telepíteni. De legalábbis meg 77 Ez a jelenség gyakori volt Erdélyben, ahol a nemesi birtokok évszázadok óta zavartalanul öröklődtek, s közben osztódtak. 7 8 Mint ismeretes: az eredetileg református Teleki-család egy ága később rekatolizált. Luteránus .tagja azonban sem ekkor, sem később nem volt a családnak. 7 'Steinville tábornok más esetekben sem tartotta összeférhetetlennek főhadiparancsnoki tisztével a magán-bányavállalkozói tevékenységet.
